Jelezném, igazi bogárírtó (és mentő) vagyok itthon. A belváros után nehéz lenne szemet hunyni felette, hogy akkora bazi jószágok röpdösnek a lakásban, és annyi az ízeltlábú a plafonon, hogy jesssszus. Hétvégén, ha nem vagyunk, beszövi az étkező asztalt, és a székeket a pókcsalád. Pl őket már nem mentem, hanem taposom :(. Vacsi készítés közben, pedig egy távirányítós akkora böszme nagy darázs repült be, hogy nem láttam még ilyet. (Mózi szerint Szamárdarázs... ~Lódarázs lenne az inkább ;-)). Mint egy kandi kamerában. Mintha kintről távirányította volna be valaki, és úgy zümmögött, mint amelyik most jött le frissen a töltőről, és még nagyon stréber. A gyerekek előtt csak nem ijedezhetek, konyharuhával addig csalapáltam, amíg eltaláltam, megszédült (nehezített pálya, hogy a falon nem ér csapni, csak megbólintani szabad), akkor gyorsan rádobtam a rongyot, de nem mertem így megfogni, hogy át ne csípjen a réseken, így belebújtam a kertészkedős kesztyűbe, aminek gumi a tenyér része, és azzal nyaláboltam fel, reptettem ki. Vállveregetés nekem :) - 0-1, hazai pályán
Utána a gyerekek hálójából hajtottam ki egy nagy hímszúnyogot, mert Lóci félt, nem aludt el. Ezt sem szabad lecsapni, csak kihessegetni, szobán kívül wc papírral felcsippenteni, lehúzni :), 0-2. Tegnap egy imádkozó sáskát sikerült bogárfigyelőbe zárnunk, most befőttesüvegben salátát nyammog még. Holnap szabadjára engedem. 0-3. Ráadásként tegnap a száradó ruhákon kapaszkodott egy jó körmös-karmos húsos pók. Váááá...!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése