Több haszontalan ennivaló fogy

Pár napja keresztül-kasul rág a rozsdás bűntudat. Egyetlen ponton éreztem feloldozást. Köszönöm Kollár Ági :). Mert az élet tánc... Néha egy lépés előre, kettő hátra. És nem működik a robot-pilóta üzemmód menedzser zsebkönyv mintájára. Hús-vér ember vagyok, és feloldoztam magam, hogy igenis olykor nagyon idegesítenek a saját gyerekeim. Borzasztóan sok tud lenni. Ráadásul elértem olyan erősen azt a szintet, hogy szeretnék egy hét full gyermekmentes övezetet, hogy nagyon rettenetesen. Tudom, hogy nem "rosszabbak" egy rizsszemnyivel sem a többinél, tudom, hogy csak több figyelemre, több anyára, több közös időre és játékra vágynak ezért fejtegetik a bőrt rólam, tudom, hogy cukik és imádom őket, de olyan hamar kihoznak a sodromból a fiúk. Annyit szófogadatlankodnak vigyorogva a képembe. Főleg Mózi. És ki is mondta. Hogy ő velem akar lenni... A helyi nagyik nélkül sehol nem lennénk, viszont ez azzal is jár, hogy nincs 1 hetes falun levés, tyúkokkal szaladgálás, nudli söndörgetés, fólia sátor építés, meggyszedés, eper kacsolás 10 fillérekért. Tévedés ne essék. Nem elégedetlen vagyok, csak belül mélységesen fáradt és türelmetlen. Magammal, hogy nem bírom, és hogy erre vágyom. Máskor is jártam már ilyen nem akarok pelenkázni, nem akarok etetni, fürdetni stb állapotban. Most egyszerűen csak nyugodt olvasásra, tervezgetésre, saját ténykedésre vágyom, de nem egy-egy napra. Baj az, ha valaki ki/lemerül? Kukacosabb vagyok azért, mert ezt be merem vallani? Most már mindegy :))

Tegnap azért megálltunk a ZUZUnál fűnyírókat nézegetni, az AXIÁL-nál mezőgazdasági géepket, mert már sokat emlegették. A hétre iktatunk strandot, voltunk állatkertben, játszin, de most ennyi a kapacitás. A többi energia eloszlik a földön evésben, fürdőszobában mosogatásban, egyeztetésben. Este annál jobb a nyugiban leülni, és rálátni a folyosóra vagy arra, ami kész és szép. 

Képeket mellékelek, ha átjött a telefonról. Bocs, most ennyi.

(a színek teljesen véletlenek, fel sem tűntek akkor)