Nem a panaszkodást akarom hangsúlyozni, hanem az ellenszerét. A fiúk után Lolát is elkapta a láz, takony, fosás. Ebből tegnap estére, mára már csak a takony és láz van meg. Nem alvás éjszaka, sírás, szörcsögés. Ilyenkor nem tudok a fiúkra sem fókuszálni, hiába írtuk meg a mai közös listát, hogy mit kell és mit szeretnénk csinálni. Szétesik az univerzum itthon, amíg Lola nem szunyál be. Azt pedig csak úgy érem el, hogy a fiúkat a lakás másik végébe terelem játszani, és egy pisszenést sem tűrök, mert akkor újra kezdődik minden... Amikor nem tudok hova kapni, és ideges vagyok, és ingerült akkor is van valami, ami 100%-ban célt ér, és lemossa az idegességemet, és nem veszem magam olyan komolyan. Ez nem más, mint Celeste Barber, aki kifigurázz a sztárokat, pontosabban lehozza a Földre :). Régóta nézegetem a képeit, nem rendszeresen, hol instán, hol FB-on. Hiába a sablonosság, hogy mire megy ki az egész, mindig elnevetem magam. Valamikor elég az első kép, valamikor a tizedikig el kell mennem. De nálam ez az, ami működik. És ez a lényeg. Lola is elszunnyadt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése