De megittam három kávét, mert tudtam, hogy itt éjszaka még munka lesz. Mindig az utolsó simítások a leghosszabbak, az utolsó nyomtatnivalók megszerkesztése egy-egy vásár előtt. Minden egyes alkalommal jobb és profibb vagyok, és minden egyes alkalommal marad elégedetlenkednivaló. Mindig elkészülök bizonyos dolgokkal hamarabb, egyre több mindent tudok megvarrni, leszervezni, de akárhogy is van, kihúzom az utolsó napig. Mert valami miatt nem érezném kitöltve és igazán megdolgozva, ha utolsó napokban 10-kor lefekhetnék. Akkor azt érezném, hogy még egy 8. vagy 10. darabot is képes lettem volna elkészíteni vagy megszerkeszteni vagy közösségi médián tudatosabban posztolva vagy jobban lefényképezve, nem csak lecsattintva stb-stb. Szóval ez ilyen. Lábujjhegyre állás van mindig. Csatatér a lakás körülöttem, reggel muszáj leszek zöld hajnalban kelni, hogy kicsit összerántsam, mire mindenki kitörli a csipát a szeméből. A napokban nem csak én alkottam, hanem a fiúk is. Dagasztottunk be finom illatos só-liszt gyurmát, diktálom a receptet is, mert olyan jó, hogy a BOLERO italportól milyen fini illata és színe lett a gyurmának. Öntöttünk gipsz állatokat, a fiúk pedig kifestegették. Hetek óta egy rossz szavam nem lehet rájuk, nem billentettek ki az egyensúlyomból semmivel, olyan szófogadóak, közreműködőek vagy csak én vagyok edzettebb a témában. Mózi cukikat rajzol, jelmezt készít Lolának és magának is. Pl nyuszi-álarcot :)). Mentek át képeket a telefonomról, mert itt biztosan megmarad.
2,5 bögre liszt
1/4 bögre finom szemcsés só
1 bögre (250 ml) víz
1,5 evőkanál étolaj
1 csomag üdítőital por
a liszt legyen kéznél, mert ha nagyon trutymákos, akkor szórjatok még bele. Én szórtam :)). És szóltam ;-)
A víz legyen jó meleg, és ebben oldjuk fel az italport, majd mehet egybe minden hozzávaló. Már ennek az összegyúrás nagy élmény volt. Főleg Lóci szeret dagasztani, gyúrni, ül mellettem mindig a konyhapulton, ha főzök, és keverget, segít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése