Ez egyszer jó tulajdonság, hogy körmöm szakadtáig tudok ragaszkodni dolgokhoz érzelmi okokból vagy makacsságból vagy kihívás miatt, másszor hátráltató tényező, mert rám telepszik a vörös köd, és nem vagyok hajlandó elereszteni - biztosan valami fel nem tárt belső kényszer miatt - amíg nem érzem a megnyugvást, hogy MEGCSINÁLTAM. Ez lehet piszlicsáré itthoni projekt, amit felnagyítok, mint most ez az
Excel ;-). Évek óta vezetem ilyen-olyan, irka-firka házi köntösben, végre fejembe vettem, hogy ami nekem hasznos, jól jöhet másnak is, és különben meg annyira hiányzik a frissülő és/vagy új tudás, hogy ilyenkor fekszem neki a témának, amikor van miért. Mert csak használat közben tudom megtanulni. Ilyen körülmények hívták életre ezt a tervezőt is, és nem eresztettem 2 beteg fiú és egy fogzás miatt különösen nyűglődő 10 hónapos mellett sem, max késő esti ügy lett belőle. Sőt. Jó volt ebbe menekülni... Közben Lola második foga hétfőn (2016.11.21) kibújt felül. A jobb-középső metsző, és lehet, mire felébred a délutáni szunyából a két középső-alsó metsző is kint lesz. A fiúk 2 nap eltolódással itthon voltak láz miatt. Mózi a 40,1-et súrolta, az már para volt.... Ma végre oviban mindenki, Lolika is nagyot durmolt, süt a Nap, felújításnak talán hétvégén fent is vége lesz, nem jön több munkásember. Huhhh. Azt hiszem, jövőre koncentráltabban tudok 1, max 2 témára fókuszálni, mert igaz, most jön még decemberben az itthoni neheze, amikor is Attilát maximálisan beszippantja Pest és a munka, de én nagyon ritkán (...) már ki vagyok nyúlva. Ezért építek ilyen támogató rendszereket magam köré :). Decembertől pedig bevezetem, hogy ruhástól fekszik le esti fürdés után minden gyerek, hogy reggel ezzel is időt nyerjek ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése