Szerintem nagyon sokszor szóbakerült (mert szóbahoztam ;)) itt az oldalon, hogy elvi okokból nem támogatjuk a TV nézést (nincs is TV kb 14 év óta a háztartásunkban), viszont helyette sok-sok mesekönyv átfolyik a családi szűrőberendezésünkön. Valamelyiket gyorsan megemésztjük, és nem sok "sűrűje" akad fenn a rácson, hónapokig nem kerül elő a polcról. Ellenben vannak mélyenszántó irodalmak, amiből szerepjáték, dekorgumibáb vagy farsangi jelmez is készül. Egyiket-másikat rongyosra olvassuk, sőt Lola is elkóstolgatja már a csücsköket. Nem ragaszkodunk csak magyar mesékhez, nem kikötés a népmese, ráadásul a gyerekek elég jó érzékkel éltetik a legjobbakat, legviccesebbeket, a legösztönösebbeket vagy a legjobb fordításokat. Pl Tatu és Patu visszatérő két kis hős. Nem beszélve most Ruminiről és Balikóról. Biztos, az sem elhanyagolható részlet, hogy rettenetesen szeretek mesét olvasni nekik. Már eleve az összekuckózás és a fókuszált figyelem mindannyiónk részéről. A legkakibb állapotomból is kiragad arra az időre, és szinte 99% ig ott tudok lenni velük. Nincs párhuzamos cselekvés, nincs rotáló gondolat, nincs kellemest-a-hasznossal érzés. Vegytiszta win-win szituáció :). Feltétlenül beszámolok az oldalon, ha megjött a könyv, a fiúk is várják nagyon.
Szuper is. Várom, hogy mi lesz a vélemény.
VálaszTörlés