A napokban többször bevillant, mert újabb fogak csücskösödnek Lola ínyéből, hogy fogzástól függetlenül kinek mi a jól bevált pálinkás kiflije, amit a legutolsó pillanatban, esetleg az összes korábbi nevelési elvét sutba vágva vet be, hogy csillapodjanak a kedélyek. Biztosra veszem, hogy a hordozókendő; a soron kívüli - vagy nevezzük "hivatalosan" igény szerinti - szoptatás a másik esélyes, de remélem, vannak ennél leleményesebb/viccesebb megoldások is végső elkeseredésben :).
Lola Baba a közelgő egy évével hozza az egyévesek minden jellemzőjét. A saját időm átmenetileg megint beszűkült. Ebbe hol belenyugszom, hol nem, és csak azért is bele akarom préselni magamat a 24 órába. Ez időszakonként okoz kimerültséget, ami nem büszkeség, de a gyerekekkel közösen kortyolgatjuk a levét. Ilyenkor nincs kedvem játszani, vagy az autóban minden reggel Danci mesét mesélni, nem hagyok akkora kifutó pályát nekik, szigorúbb vagyok, nem megy a játékos leszerelés stb. Na de Lola fújja az orrát, olyan észrevétlenül érti meg a dolgokat, hogy nem tudom megállapítani, hogy mikortól lett ennyire értő lény. Ismerkedik a testrészeivel. 'Hol a nyelved, pocakod?', értésemre adja, hogy milyen játékot szeretne játszani. Csipp-csipp csókánál régen heseget, szereti a tükörképét, beszélget vele. Rettentő jó dolga van 2 idősebb ilyen fiú testvérrel, akik húzzák-nyúzzák, hordozzák (inkább lógatják a hónaljánál fogva :)) ölben, Mózi kiveszi (=kihúzza:)) a rácsos ágyból, etetőszékből, vetkőztetik, pelenkázzák, próbálgatják. Ha éppen nyűgös, és nem tudok ugrani, akkor Mózi az ölében höccögteti, lógatva ugrál vele, amit rossz nézni, de Lola kacagja :D. Zeneszóra, énekhangra egyből aktiválódnak a boogie sejtjei, és riszál, bólogat. De még a telefon hangjára is. Éjjel-nappal szopik, de van is mit. Ezen túl persze eszik mindent. Sőt! Enne több mindent is, mint amit egy harmadik gyereknek kijáró lazaság, és némi hozzátáplálási keret "megenged" :). Pakolássza a játékokat, kockákat ki be, közben dünnyög mellé, imád kotorászni, kevergetni a legós dobozban vagy a fiúk filctollas-zsírkrétás-színes ceruzás kosarában. Élvezi a matató, csörgő hangokat. Valamelyik reggel, mire kabát volt mindnyájunkon, ő összebélyegzőzte a tenyerét és szája csücskét Mózi "céges ;-)" pecsételőjével... A karácsonyfáról szedegeti a mézes díszeket, amik alul vannak, és elér. Ügyesen áll, mászik, lépcsőzik, még menni nem megy kapaszkodva sem, max egy-egy bizonytalankodó lépést. Megint új hangokkal tarkítja a kínai-magyar babaszótárat, imádom hallgatni. Beindult a nap közben reggel, ezt még csendes félhomályban sikerült elkezdenem fél 8-kor :D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése