Úgy igazságos, ha a másik pólust is megszellőztetem. Volt itt a múlt héten egy zsúfolt, kifeszített nap, hála a rezilienciánknak, megbirkózunk az ilyennel is (gondolok főleg Lolára és a gyerekekre, ha gyakrabban előfordul épp).
Tehát a másik féltekén nyugodalmasabb az élet. Mutatom, mennyire:
Ébredés fél 7 (nem fél 8 ;-)). Kávé addigra megfőzve, habosítva, kikészítve. Gyerekek maci kávéját sem én csinálom, max a reggelit teszem elébük nagyon éppen igény szerint, mert van néha szájhúzogatás (főleg Mózi részéről) és szállodai szintű válogatás (na nem mintha jártak volna már szállodában...).
Zuhany nekem, majd öltöztetés, de Lolát sem kell időre, csak a két fiút, én pedig visszaveszem, folytatom az itthoni szerelést ( PIZSAMA ;-)!!!)
A fiúk nyakába akasztom az ovis motyót alvókát, overált, kesztyűt (éppen mi az aktuális).
Lola etetés, pici szöszmötölés, visszafektetés
Én pedig kávéval belevetem magam a varrásba vagy az éppen aktuálisba
Főzni nem kell (majd csak estére), csak Lolának pürésítek tizenegyórait, hatalmasat alszik délelőtt, én haladok (mivel későn fekszik, délelőtt nagyokat durmol)
Etetem, eszem, varrunk fent közösen, ő ilyenkor szétpakolja a rövidárut, szalagokat, gumit, bármit, amit talál.
Kora délután még alszik egy keveset.
Délután főzök, főzünk (levest, másodikat, marad belőle több napra), Lola pakolja a műanyag edényeket, diót-diótörőt, és a nyitva maradt kamrában a pálinkát röptében kapom el a polcról, hallom, hogy bent lomol...)
Mama megy a fiúkért, Attila hozza haza este őket, de kint hólapátolás, csúszkálás van még, amíg én Lolát fürdetem
Attila intézi a fiúkat.
Vacsora, Lola ismétel, nem alszik el addig, amíg kint hallja, hogy élet van.
Lolát altatom, amíg Attila mesél a fiúknak.
Este fél 12-ig szöszmötölök, igyekszem átlátni a holnapi napomat, meg a hetet varrásügyileg.
Szóval vannak ennyire lazzer, pizsamás hétköznapjaim is.
Pörgetem is a mai napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése