Slow life

Ha sikerül kifüstölnöm minden világmegváltó tenni akarásomat, és eleresztem a kényszert és a nyomást, hogy én most itt azonnal akarok hatalmasat alkotni és maradandó nyomot hagyni, akkor annyira bele tudok olvadni a gyerekekbe és a világukba. Általában, amikor ennyire és ilyen hosszan hagyom magam felszippantani általuk, olyankor érzem, hogy "Hello, 'rég' jártam nálatok..." Nem mindig tudok ennyire kirekeszteni mindent, és jelen lenni. 

Attila hétvégi legénybúcsún nyomja, baromira rá is fér, lehet alsó hangon egyhetesre kellett volna szervezni, hogy kupálódjon, töltődjön kicsit.

Csak a legszükségesebbeket csináltam meg ma, mint főzés, mosogatás, mosás (a teregetés még vár...), ezeken túl az esős idő miatt végig bent bandáztunk. És annyira jó volt. Nem volt versengés a gyerekek között, meséléssel indítottunk, de volt duplózás, báb készítés és bábozás, ebéd előtt mesélés, kuckózás, autózás, segítettek a főzésben, délután szunyáltak mindhárman egyszerre, elmentünk négyesben futni. Én toltam Lolát kocsiban, ők meg jöttek bringával. Tornáztunk, táncoltunk bömbölő Kicsi Krokodil és Tompeti zenére. Lola is riszál, forog, nagyon élvezi. Vacsi után is meséltünk, fürdés, közös elpakolás, területrendezés, és imádás. Folyamatosan ölelgetnek, fürtökben lógnak rajtam, vagy inkább lógunk egymáson :).

A napokban, hetekben gyakran megállapítom magamban, hogy Mózi megint nőtt, komolyodott, lépcsőfokot ugrott. Meglep az önállósága még mindig, pedig már jó ideje ilyen ügyes. Reggelire is ha hamarabb kel, megterít magának, kipakol a hűtőből, eszik, és még el is rakja!!!! Nem mellesleg annyira gyönyörű, hogy egy fiúnak nem is lenne szabad ilyen szépségesnek lennie. Hihetetlen, hogy ekkora nagy fiú. 

A bábozás arról szólt, hogy papírból vágtunk ki és rajzoltunk/tam királylány, szegény ember és majom bábokat a kérésükre, felragasztottuk hurkapálcikára, és előhozták a bábparavánt, rajzoltunk jegyeket, Lola volt a pénztáros, majd ők adtak elő nekem egy történetet. A lényeg, hogy a királylánynak jó barátja volt a szegény ember, aki ott lakott a kastélyban a királylánnyal, és mivel a királylány mindig mosogatott, mosott, kertészkedett, pakolt, ezért jött a szegény ember segíteni neki. Mert csapatban könnyebb...

Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Ugye nektek is egyértelmű, hogy a királylány én vagyok, a szegény ember meg maga Mózi, aki örökösen sündörög körülöttem, hogy Anya mit segítsek neked?. Ha megcsináltad a dolgozást játszunk...? Ezt a bábozást fogom még óvatosan nyomatni itthon, mert nagyon jó tükör.