Gyorsan, addig ameddig tart

Az orrom már hámlik, belőlem a csí remélem lassabban repedezik majd. Úgy hozta a vizsganaptár és Attila (Tőle kaptam meglepetésként), hogy a péntek-szombat-vasárnap-hétfő az enyém volt magamért a gyerekek nélkül... (a többi része párhuzamosan gyerek mellett). És nagyon rettenetesen jól telt. Egy Anya szájából talán a legcsúnyábban elhangzó mondat, hogy erre a gyermek-mentes övezetre a legnagyobb szükségem volt (és lesz is ;-)). 4 napon keresztül felnőtt emberek között voltam, és valami olyanba szagolhattam bele, ami tetszik. Nem titok, magamtól soha eszembe nem jutott volna, és nem vagyok biztos benne, hogy maximálisan ki fogom használni :)), de maga a tanulás élménye, egy új készség elsajátításának a ténye már önmagában üdítő. Főleg, hogy minden passzentosan elsőre sikerült. Tetszett, hogy egyedüli nőként vagyok ott, és a női statisztikát szépítem. Motoros kisgéphajó és vitorlás vizsgát tettem hétfőn gyakorlatból, múlt hétfőn elméletből. Olyan jó érzés, hogy az agyamba valami teljesen új kuckózik. Hogy videókat nézek, és fejben vitorlázok. Nyilván fényévekre vagyok tőle. Pont annyira, mint a jogosítvány esetében anno. De van rálátásom, némi fogalmam, hogy vízen, szélben hogyan lehet előrébb jutni. Ha nagyon szabályosan negyed szélben estek ki a vitorlásból, akkor jó eséllyel azonnal kikaplak benneteket, de megoldanám szerintem háromnegyedben is. Imádom a csomózást, tök jól látszott, hogy pl ebben jó vagyok. Egyszer megmutatták láttam, visszacsináltam. Sőt emlékeztem is rá. A kormányzás picit neccesebb volt :). Több idő volt ráérezni, hogy mennyit kanyarítok rá, mikor és mennyire tartok ellen, hogy ne legyen ökörhugyozás az irány.

A géphajós csoportban volt még két nő. Tőlük is jó volt hallani, hogy már azon ledöbbentek, hogy 3 gyerekem van. Azt mondták, három gyerek után nem ilyen nyugodt és kisimult egy anyuka, és hol vannak a lestrapált ráncok, nem látják, hogy tikkelne a szemem :D. Mondtam, hogy engem ez a vizsgázás és 4 nap jobban kisimított, mint bármi otthon. Hízelgő volt, hogy azt mondták, én olyan nyugodt vagyok, és belőlem kinézik a vitorlás vizsgát, ők nem lennének rá alkalmasok. De tök mindegy, mit mondtak volna még, most olyannak érzem az egész elméleti-gyakorlati felkészülést, mint egy jól sikerült gyerekkori tábort, hogy nem akarom, hogy vége legyen.