BÖF 2017

Tudjátok, van olyan megtörtént élménycsokor, ami vízbe dobott kő. Lecsengése és emlegetése jóval hosszabb magánál az eseménynél. Aminek nem csak egy-egy emlékeztes mozzanata van, hanem az egész annyira egyben van, és amit legalább annyira sajnálunk hogy véget ért, mint amennyire örülünk hogy összejött. Egy ilyen ''csokor' megkérdőjelezi a hialuronsav létjogosultságát, mert ezeknek 'őszinte' sejttöltő ereje van. Kiszakít, idő kell a visszazökkenésre, belénkpakol soook-sok pozitív részecskét. Az ilyen alkalmakkor NEM JUTUNK SZÓHOZ, legalábbis valaki úgy érzi :D, valaki(k) biztosan sír(nak), - hál' Istennek, nem mindig ugyanazok - tisztulnak, de rommá is nevetjük magunkat. Tuti, hogy súlyos témákat cincálunk, és öblögetünk rá HELLO magazinba illő csacskaságokkal, másfél üveg Captain Morgen rummal, pezsgőkkel, sörrel, koktéllal és pesti hypo-ízű vízzel. Gondolom, ezek után nagyon érdekel benneteket, hol jártunk ;-). Nyilván nem kellett hozzá semmi luxus, csak egy augusztus óta lebegtetett időpont, amit Gyula Vitéz műtétje sem tudott kiradírozni a közös naptárból, és egy már bevált pesti helyszín, ahonnan kicuccolt az albérlő, épp jókor. 

Az egyen pizsi, amit kötelező volt hozni mindenkinek,
és amiben nem jutottunk már el jógázni :D
LEGKÖZELEBB ;-)

Úgy vártuk ezt, mint a Karácsonyt sem. Már azért nem szerveztünk egymás közé egyéb találkát vagy max csak csúszkáltunk hétköznapi témák felszínén, hogy na, majd Pesten novemberben... Szombat délutántól, hétfő délutánig voltunk összezárva négyen. "A három vidéki leszbi Budapesten" és a hosszúhajú Kiskata :D. Már az autóban kezdődött a viháncolás, ráadásul én indulás előtt behajítottam a motyóm közé egy sört is, de fel sem kellett bontani. Egyből elkezdtük vasalni egymás ráncait, és ez történt a negyed négyes hajnali fekvés ellenére is az utolsó pillanatig.

A budai kis lakban mi sem változott (leszámítva egy hit-gyülis hűtőmágnest a WCben, amit Kata örökölt az albérlőtől), pont azok az illatok, fények, puhaság-melegség, mint amit itt hagytunk 2013-ban. Pezsgővel koccintottunk, és egy kis maradék Captain Morgen-gyömbér keverékkel. Egyetlen mellényúlásunk a hétvége során ez volt, hogy nem készültünk megfelelő mennyiségű alkohollal. Holott végre senki nem terhes, nem szoptat, nem volt velünk gyerek :D.

Ügyesen összehoztuk végül az estét, házhoz jött a pia is... Én is szeretek inni, de jobban szeretem, amikor más gyorsabban kortyol körülöttem (vagy még nálam is szarabbul bírja), én pedig a kanyarokból látom az átalakulást :D. Ez a felütése a hétvégének jól sikerült. A reggeli pezsgőzést végül kihagytuk, és az ebédet is, de háromra kényelmesen összeszedtük magunkat a színházra. Mindig megállapítom, hogy többet kellene járni pesti kultúrkörökbe, mert olyan jó darabok és  színes lehetőségek vannak. Kicicomázva a csepergő esőben taxit hívtunk, mert a színház után az estét folytatni akartuk az éjszakában, és folytattuk is... Viszont alig szálltunk be a sárga autóba karamboloztunk :(. Az volt a legdurvább, hogy láttam előre, hogy fogunk, rá is készültem (én középen nem voltam bekötve), és úgy sejtettem, hogy nem lesz túl nagy. Ehhez képest sokkal nagyobb volt. Egy láthatatlan jobb oldali kis utcából fordult ki egy nő, a parkoló autóktól nem is látszott kb az utca. Nagyobb baj volt az, hogy aki nem ott lakik, sőt... tök egyértelműnek tűnt, hogy mi haladunk a fő vonalon, és elsőbbségadása van a kis utcából jövőnek. Hát nem. Kb fékezés nélkül jött belénk a nő. Rekonstruáltuk sokszor a helyzetet az este folyamán, és a nő valszeg tényleg nem látott minket, ráaadásul ő ott lakóként tudta, hogy neki van elsőbbsége, még ha érzékelte is a taxit. A taxi meg benézte, hogy jobbkezes elsőbbségadás van, meg sem fordult a fejében... Elég jól összetört a taxi eleje, majd végig csúszva az oldalán megállt a hátsó ajtónál. Marika háta rándult meg, mert ő nem készült fel az ütközésre :(. Átpattantunk egy másik sárgába, és tipegtünk a büfé felé, hogy Marika az izgalomra gargalizáljon egy Éva Vermouth-tal :D. A darab tök jó volt (Mr. és Mrs). Pontosabban Pindroch Csaba elvitte a hátán a feleségét, és így egyedül az egész darabot ;-)

színházi retro büfé

Színház után kezdődött az éjszaka fél 6-tól :D. Betanyáztunk inni, koktélozni a Király utcán, de vasárnap túl lapinak bizonyult a hangulat. Végül mi kikerekítettük nagyon... :)). Viszont mindig elszúrjuk ott, hogy amikor a legjobb valahol, azt hisszük, ilyen jó lesz máshol is. Átcuccoltunk vacsizni a Gozsduba (sosem voltunk), de itt már elfogyott a lendület. Otthon pedig éjfél körül nem fejeztük be a személyiség teszteket sem, és elblicceltük a croissant begyúrását is.

Hétfő délelőttre befért egy klasszikus filozófikus töltetű remekmű a moziban - Rossz Anyák Karácsonya, ami a legócskább poénokkal volt megerőszakolva (a heregyantázásnál folyt a könnye már az egész nézőseregnek :D) , de úgy kellett ez a lelkünknek (vagy csak a saját nevemben beszéljek ;-) ?), mint egy falat kacsazsíros kenyér.

Mozi előtt beültünk reggelizni, utána pedig mi más következhetett volna, mint I ˙ K ˙ E ˙ A !!! Sok nagyon praktikus dolgot vásároltunk jövő adventre (éljen a tudatosság, mert idénre már meg van), karácsonyra a gyerekeknek és a konyhába, Kis Padliba.
Ikea nálam a zárszó volt. Marika és Eszter még maradt keddig ezt-azt intézni,  de én robogtam haza.

A szépirodalmi fogalmazást Kata szösszenetei fogja majd tartalmazni, én viszont nem akartam halogatni a megírást, megemlékezést, hogy ne tartsa fent a többi posztot ;-), és mert a legjobb lányos hétvégénk volt ez.
Kétségtelenül a legjobb csapat vagyunk a legkülönfélébb vérmérséklettel, viselkedéssel, életstádiummal, de az ÖTYE örök (szivecske, ami megöl a html-t...)

Itt - 2011
Itt - 2012

Itt - 2013