Tömbösített December - 2017, első koripálya

Nem hagyhatom szó nélkül az idei karácsonyt sem, mert jól sikerült, és mert nem maradhat "nyitva" a blogban 2017.

Most egy árnyalattal jobban tartottam az egyedüli decembertől, mert magam sem látom, hol folyik ki az erő, az idő és a türelem a rendszerből, de egyedül eléggé kifeszítve érzem magam. Korábban ezzel sem volt gond. Talán benne van a pakliban, hogy Lola totálisan kerek egész személlyé nőtte magát, ami a dac korszak miatt inkább 2-3 személynek felel meg bizonyos helyzetekben :). 

Szeretem, amikor valakitől azt hallom, hogy én olyan türelmes vagyok. És ja, én is annak tartom magamat egy pontig. Viszont azon a ponton repül a dugó... Ez nem kierőszakolt türelem, de úgy érzem, hogy enélkül működésképtelen lennék magam és a világ előtt. Viszont azt is tudom, hogy ehhez a türelemhez kipihentség kell és egyedül töltött idő. Ami nem csak az alvás, sőt ez alap esetben nem az első szinten áll, de mostanában mintha éves elmaradásaimat pótolnám, a nyolc (+/-) óra szigorúan meg van, képtelen vagyok hamarabb felkelni. Illetve iszonyatosan szükségem van a csak egyedül eltöltött időre (ami lehet blogolás, olvasás, futás/mozgás - na, ez nem volt sok 2017-ben).
Decemberben a késői fekvések miatt alkottam pár kései oviba indulást :D. Fél 10-es beérkezés a rekord...

Viszont a nagy sűrűségben az adventi kalendáriumot direkt úgy terveztem, hogy legyenek olyan programok, akár itthon is, ami "kőbevésett" a számomra, és nincs vacsora főzés, mosás, hajtogatás stb. Így valszeg idén ebből volt több. Cserébe fűztünk, mézesházikót díszítettünk és sütöttünk, hógömböt készítettünk "igazi" hókristályokkal, cukrászdában voltunk Borikáékkal, ovimentes napot tartottunk, volt egy dédimama 90 éves családi összejövetel,

A kép nem teljes :)

óriáskerekezés, nagynéni, mozi, dec 23 sörözés, NAGY karácsony, Ötye-karácsony, szilveszter, újévi korcsolyázás, kis családos-nagycsaládos-édes kettes program, grillezés és töltött káposzta (sütiket viszont nem sütöttem idén csak mézest). Ma pedig kitakarítottam, és mosok, amíg a gyerekek mamáznak.

A szent estét és a rákészülést egyre furmányosabban tudjuk kivitelezni, illetve korábban elég aktív voltam éjszaka, most ez nem ment annyira rendszeresen, mert Lola nyűgösebben aludt, 11 körül gyakran megébred, és akkor már daruval kellett kiemelni az ágyból. Azért sikerült Attilának varrnom az egyéb varrások mellett egy vadász mellényt, illetve az ÖYÉnek szerettem volna, de ezzel nem voltam elégedett, és egyszer fél 2-kor éjszaka káromkodtam egy cifrát, és azt mondtam, eleresztem... Majd lesz jövőre. A KULISSZÁK MÖGÖTT tehát egy merülő félben lévő Anya, aki ideig-óráig fel tudta szívni magát, de belátta, hogy mindenből ugyanazt a szintet 3 gyerek mellett már nem lehet teljesíteni, és bizonyos pontokat elengedett. A FELSZÍNEN cserébe három olyan boldog, lelkes és energiadús gyerek viháncol, hogy nekem megér ennyi átmeneti fáradságos évet. Az a boldogság, energia és öröm, ami süt belőlük (és nem csak ilyenkor), annyira jó érzés.

Attilát általában elveszítjük noveber végén , december elején (idén csak mikulás után), ő is küzd a saját elemeivel, és 22-én csobban haza leamortizálódva, így az év hátralévő része nálunk a karácsonyon túl a töltekezés és az újra egymásra, családra találás időszaka.
Továbbra is az Angyalok közreműködésével ágyazunk meg az Adventnek, közben "beletrollkodik" Miklós, és a Jézuska-angyalok kerekítik ki a Szent Estét.

Hagyomány a december 23-ai belga sörözés nálunk, amit azért előtte szoktam sajnálni, hogy erre az időre telepítettük, mert olyankor olyan jól jönne minden szabad perc és szufla 24-re. Menet közben ez már elszáll, sőt nagyon jól szoktak sikerülni. Idén nem is nyúlt hajnalig, de Pestről és Nyíregyről is érkeztek. Este mindent "elganéztunk", nem veszíthettünk időt a másnapból. A kalendáriumba úgy időzítettem a gyerekeknek a programokat, hogy a meglepetés-nap sorozat utolsó etapjára egy nagynénis 3D mozi dukált, hogy ez idő alatt mi tereprendezzünk itthon. Alighogy elmentek, Lolát ledugtuk aludni, és gyorsan-szaporán díszítette Attila a fát, én az ajándékokat csomagoltam még, terítettem, illetve előtte kemencében felkészítettük a töltött kápit. Életem 4. nekifutását, amiből egy nem volt sikeres, az első. A tavalyit igaz jobbnak éreztem az ideinél, de lesz még időm gyakrolni :D.
Lola persze nem aludt annyira nagyot, muszáj volt áttelepítenünk a fürdőkádba, hogy még ne lássa meg a Mindent.  Mozi után mamához mentek a fiúk, így mi már kikenve-kifenve mentünk értük, ott átöltöztettük őket, és úgy gurultunk haza, hogy itt már minden ingbe-glóriába....

Mi egyértelműen az a család vagyunk, akik a begyűlt, megmaradt muníciót erre az évvégi időszakra tartogatjuk. Hiába tervezzük el, hogy light-os karácsony lesz az idei, nem valósul meg igazán :). Készült hanganyag is, mert olyan jó visszahallgatni, kép és videó. A Szent Este csak a miénk volt, másnap ebédre mentünk Mamáékhoz, majd 26-án jött hozzánk a NAGY család mindenestől Pestről-Debrecenből kis gyerek-nagy gyerek, unoktastvérek, keresztszülők. Utána átvonultunk közösen Anyáékhoz, majd este haza.

December 27 a lányos Karácsonyé, itt is ért minket nagy meglepetés, de erről majd később...
Ezt - a novemberi sikeres gyermektelen eseményen felbuzdulva - idén teljesen gyerekmentesre szerveztük Sanyikámékhoz. Gyula Vitéz is elvitte a két gyerkőcöt, hogy tudjunk hangolódni. Sikerült :).

Ne tévesszen meg a kép,
ez csak erőgyűjtés az éjféli pezsgőbontáshoz...

Szilveszterre Pöffeszkedő Családos (by Bridget Jones) programot csináltunk itthon ötösben, házi mozival, pezsgővel, pattogatott kucival, trombitával, lencsével, virslivel, társassal. A gyerekek nagyon nehezen akartak kidőlni, de nagyon várták, hogy most éjfél után is fent lehetnek. Fél 1-kor csak betoltuk őket az ágyba, Lolát 10-kor.

Újév indításnak pedig csaptunk egy Benny Hill Showt a Jégcsarnokban. Sosem voltunk még korcsolyázni közösen, én kb 20 év alatt 1 szer voltam. A jó öreg Roces korim le is tört szó szerint a lábamról, ahogy felcsatoltam és felálltam benne. Úgy elöregedett a műanyag, hogy tompa, de biztos pattanással elvált :D. Még szerencse, hogy én a régi vagyok. A fiúk kaptak egy-egy pár korcsolyát elő-szülinapi ajándéknak, mi meg béreltünk. Rég nevettem ennyit, mint az első 10 percben, ahogy felmentünk négyen a placcra, a két gyerek eddig életében nem állt jégen és korcsolyában :D :D. Azt sem tudtuk, hogy mozduljunk el a palánktól. Végül felváltva köröztünk velük, majd az öltözőben megismert 2 srác segített, és elvitték a fiúkat gyakorolni, mi pedig nagyon romi-mód KORIztunk a fiatalok között :D.

Mondom a favorit karácsonyi ajándékot: 

Lócika egyértelműen távirányítós autót kért, és rajzolt(atott velem), ő meg kiszínezte. Nem is szerepelt más a listáján, csak ez. Mózinak első helyen az elektromos fogkefe állt, majd a kroki, és pár apróság. Karácsonyi listán túl, amit az utóbbi időben ugyan nem emlegetett, de tudtuk, hogy nála befutó lenne: egy TURBO VILEDA. Természetesen nem gyerek szett, hanem komoly igazi ;-).

Tudtuk, hogy Jenő Papa hozott nekik külföldről egy-egy távirányítós autót, és még 24-én reggel is úgy voltunk vele, hogy jó lesz. Viszont tört már el egy Lócika keze között, ami távol keleti minőség volt, pedig semmi extrát nem követett el vele, és olyan hatalmas bánatot és zokogást okozott, hogy ezt nem szerettük volna a fa alatt kockáztatni. Illetve L. meglátott egy méretes autót a TESCOban, és nem emlegette, hogy pont azt akarja, de éreztük, hogy valami nagy ágyu kellene neki, ami kibírja az ünnepeket is, és olyan nagyon csillogó szemű boldogságot gerjeszt. Az utolsó pillanatig kitartottunk amellett, hogy nem veszünk másikat, max ha eltörik ez is hamar, szülinapjára kap egy komolyabbat. Csak nem hagyta nyugodni egyikőnket sem a dolog, hiszen, csak erre vágyott... Attila 24-én délelőtt hívott fel, és küldte át a képet, hogy csak vegyük meg ezt neki, ne legyen elkámpicsorodott maki. És nem lett :)). Tényleg úgy és annyira örült és örül a mai napig. Akkora becsben van, hogy nem bántuk meg.

Viszont éreztük, hogy Mózi is nagyon örül az ajándékainak, de olyan mélységű eufóriát, amit Lócinak az autó okozott, nem sikerült adnunk. Látszott, hogy kimondatlanul tompítja az ő örömét Lóci frenetikus, de vegytiszta és önzetlen boldogsága.

... közben fogja a kroki lábát is álmában

A VILEDA szett utolsó javaslat volt egy héttel karácsony eőtt, amikor már minden megvolt, és Dózsapeti keresztapa kérdezte, hogy minek örülnének. Mózinál javasoltam a felmosó szettet. Csak röhögött, hogy kinek lesz ez öröm. Nekem vagy Neki :D. 

Ők 26-án jöttek, és csempészték a fa alá a meglepetéseket. És itt éreztem, hogy befutott az I-re is a pont. Szerintem Ti nem sejtitek, hogy egy gyerek (Mózi) mennyire tud örülni egy TURBO VILEDÁnak. Rettenetesen. Mózi amúgy is az örök segíteni akaró, napokig ki sem esett a nyél a kezéből. Vittük Nagyanyáékhoz, és 200 forintért felmosott :D, majd Dóriéknál is ennyiért, és kitalálta, hogy a pénzből felmosó szert fog venni. Alig várta, hogy nyisson a DM. Attila vitte el őket (Lolán látszik is a képen :D) 27-én, és olyan boldog-büszkén újságolta a pénztárosnéninek, hogy mit kapott, és hogy a saját pénzén veszi a felmosót. Azzal is alszik. Meg a vödörrel. 

Köszönöm az összes szárnyas és szárny nélküli, de glóriás Angyalnak és Jézuskának az idei decebert. Nélkületek ez nem sikerült volna ennyire kereken. x