Jövök

Leszámítva, hogy a családban egészségileg jelenleg senki nem százas, úgy érzem, nagyon jó időszakban vagyunk az elmúlt évben/években, és még mennyire jókban lehetünk.

Persze, nem jön ez magától, eléggé tanuljuk egymást oda-vissza mindenkivel, de hasonló kerekségre vágytam, mint ami tegnap a vonaton zötyögve, olvasva belém hasított.

Érzek több ponton magamban is változást, amit szerettem volna csiszolni, tökéletesíteni, és ez külön sikerélmény.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a - szó szerint ciklikussá vált - hangulatingadozásaimat ki tudnám küszöbölni, de miután excel szinten vezettem pár hónapig az összefüggéseket, így feltettem a kezem, látszik a sorminta, nincs mit tenni vele, jön, hullámzik egyet, majd elmúlik.

Sajnos, nem sajnos 7-8 év gyerekekkel töltött idő után, most egy "önzőbb" időszakom került elő, és csomószor érzem, hogy hetekig el tudnék szöszmötölni egyedül annyira élvezem a magammal töltött időt :). Ez valszeg annak is köszönhető, hogy 1 éve konstans erősen érzem, hogy megtaláltam igazán azt, ami érdekel, és ami én vagyok, kimeríthetetlennek érzem ezt a kutat. Pluszba vagy a korral érkezett ;-) vagy az olaszos családi hangulat miatt, de a korábbi extrovertáltságom átfordult introvertáltságba - már ha ez létezik. Ami korábban töltött, az mostanra inkább szív. Küzhetek ellene, hogy ez így jó-e, van-e ilyen. Tök mindegy. Van. Itt és nálam biztosan :). Évek óta, Lola óta egyértelmű számomra, hogy a három gyerekkel és Attilával ez így kerek. Nem lenne kapacitásom és türelmem több gyerekhez, ne is kérdezzétek, hogy "na és a negyedik...?". Tök egyértelmű, hogy az én tempóm kevés erre az életre, meg az imádom emberekre/tevékenységekre, viszont én egy lassan formálódó/érő/döntő ember vagyok, ami vagy változik majd szintén LASSAN vagy legalább élvezettel telik.

Egyetlen dolgot bizton sajnálok, hogy a grafomán hajlamom kopottsága miatt eltűntek az írásos bizonyítékok, pedig iszonyatosan szeretem visszaolvasni néha a korábbi posztokat, mert annyira életrekelnek a gyerekek, az akkori hangulat stb.

Attila is gyakran mondja Lolának, hogy "Lola, ne nőjél már meg!"

Annyira jó ez a felállás, ez a kor és nem megoszlás, Lola kénye-kedve szerint húz hol egyik fiúhoz, hol másikhoz, és természetesen az éppen lemaradó féltékeny.

Lóci és Lola itthon tolja középfülgyulladással, de Lola többnyire átalussza a napokat a magas láz miatt, Lóci meg napokat átlegózik, így ma én is haladok. Estére kanyarítok Lóciról egy bőlé posztott, mert most a középsővel kezdem.

Annyira megbabonázza bármilyen sárkányos téma, hogy percekig állt tegnap az OTIban a Szent György patika falánál A sárkányölő Szent György dombormű előtt.