A gömbölyű, kerek harmincasok után idén jön a szúrós, hegyes negyvenes...
Ahogy szűkül a tölcsér szája egyre többször eszembe jut. A háttérben pedig folyamatosan fut ennek tudatosítása, megszokása, magamba fogadása. Nagyon kóstolgatjuk egymást. Egyébként is örökös párbeszéd vagyok belül, de ez lassan napi szinten terítéken van bennem.
Egyik pillanatban dugig vagyok hálával, és mint egy Oscar átadón könnyfagadásig és torokszorításig végig veszem azokat a személyeket, akik a hétköznapjaim és ünnepnapjaim hősei, de a szereplők sorának ilyenkor vége nincs. Az összes statiszta, vágó, jelmeztervező, gyártásvezető neve végig csorog a képernyőn, amikor ennyire túláradó hangulatban vagyok.
Szürkébb napokon viszont úgy érzem, annyira rövid az élet, és annyira sokkal tudatosabban és határozottabban kellene a medremet ásni, annyira csak a legfontosabbakra koncentrálni.
Úgy vettem a gépet az ölembe, hogy azt hittem 70.000 karaktert írok, annyi érzés volt bennem ma is ezzel kapcsolatban. Most mégis eddig tartott az első lendület. Nyitva hagyom, a posztot, és amikor csak rámront az ihlet, folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése