Együtt Könnyebb...

A nyarat sok apró mini programmal, találkával szinezem, és eddig nagyon élvezem.

Teli a facebook ilyen-olyan apropóból "céhekbe" tömörülő mamikkal, akik valamilyen közös ügy mentén egymásba szeretnek. 

Fotó: Babakukk Adri (gépe egy játszótéri anyuka kezében ;-)

Nem emlékszem pontosan, hány éve lettem tagja az Együtt Könnyebb!... -  zárt (ajánlás és közös szavazás útján építkező) facebook csoportnak, ahol pár 20 fő fölötti vállalkozó anya tömörült egymásba. Az ismerettség Pici Piacos berkekből eredt, én Nobile Rózsának köszönhetem a tagságom, akivel az egyik vásáron egymás mellett árultunk. Nem mindenki pesti, vagy Pest környéki (Hatvan, Vác, Monor, Szentendre), páran el vagyunk szórva a szélrózsa minden irányába a pesti agglomeráción kívül (Gyula, Völcsej, Debrecen, Tatabánya). Mindenkiben közös volt és van, hogy kezdő pár éves (egyéni) vállalkozó ennek rugalmas gyönyörűségével, és magányos elkerülhetetlenségével. A csoport idénre érte el végső formáját. Aki nem volt aktív kiszállt vagy ahol összeférhetetlenség, konkurens tevékenység ütötte fel a fejét. A tagfelvételt már rég kizártuk, mert egy olyan jól összerázódott közeg keletkezett, ami egy ideje túlmutatat a marketingen. Mára kibővült funkciókkal üzemelünk. Vállalunk lelki támogatást, barátkozást, kiborult bili közös felitatását, bizonytalanság kivesézést és kétségek eloszlatását, jövőbeli tervek megosztását megőrízve az optimuzmusunkat. Vannak viccek, könyv és workshop ajánlók, jogi és egyéb tapasztalat megosztása, közös együttműködések. Én élő találkozón egyszer vettem részt, mégis olyan, mintha évek óta ismernék mindenkit személyesen. A facebookon napi szinten zajlik az élet. Karácsonyi, nyári gyulai, pesti reggelik, kisvonatozások egyéb programok szinesítik a csoport életét. Az idei nyári gyerekes programba pénteken most sikerült úgy beszállnom, hogy összekötöttem egy szükséges pesti menetellel, és rugalmasan nyitva hagytuk a programot. 

Csütörötök este felvonatoztam a gyerekekkel, fent aludtunk, reggel le tudtuk amit nekem le kellett, és 10-re már a Millenárison voltunk. Annyira szeretem nézni a gyerekeket, hogy milyen könnyen barátkoznak, mennyire lazán tudnak egymásra kapcsolódni. Nagy szám volt a metro, a fogaskerekű, de be voltak tojva a hajléktalanoktól, és a bolondoktól, amiből extrán sok van a fővárosban. Mindig mondom nekik, hogy egy nagy városban sokkal több a JÓ, és sokkal több a lepukkantság is. Egyelőre nem fogunk felköltözni, Ondód szimpatikusabb volt nekik :). Én nagyon szeretem egy-egy napra, hétre, visszahozza azt a pezsgést, amikor fent laktam bő 2 évet, de egyelőre én is lassúnak érzem magam ehhez a városhoz ;-).

Jövök még majd képekkel.

Most pl.