Malac a jégen

 A lehető legpozitívabb értelemben :). 

Nincs mese, Mózi egyértelműen tőlem örökölte az újdonságra/változásra való igényét. Nekem (is) ez az erőforrásom. Mindig szükségem van bizonyos időközönként új dolgok/készségek tanulására, akár kétkezi, akár szellemi. A könyvelés épp úgy érdekel, mint a CNC maró. De komolyan :D. Ha olyat látok, hallok, tanulok, amihez nem értek, akkor eleve el vagyok hűlve a másiktól, hogy ő szakértője, és ha ebből a tudásból akár csak általános szinten részesülhetek, totál felpumpál energiával.

Így telik a szeptember. Bőven van hova néznem. Sőt, I have too much on my plate... Nem bánnám, ha jobban szét tudnám húzni a folyamatokat, mert lassú vagyok kicsit. A munkába kezdek belerázódni, már, ami a technikai részt illeti, de volt az elmúlt két hétben kétségbeesés jószerével :D. Leporoltam az excel tudást, jöhetnek az újabb kunsztok, hogy gyorsabb legyen a munka. Vannak még elveszett perceim, főleg az ITval és az ilyen-olyan jogosultság kérésekkel, van már száz ticket-em, pörög rajta keleten Ahmud, helyi szinten Tamás, a világ másik végén Tracy, szóval ebbe simán bele tudok bonyolódni, főleg, hogy több válllalatirányítási rendszerrel is dolgozunk, és több felületen, chat ablakon is tudok requestet indítani, de persze nem mindegy, melyiket hol. Én Amcsiból kaptam  Moosicot (Pennsylvania), és egy kis Kanadát. Ezt a site-ot egyedül fogom vinni, mert Dalma megy szülni, ezt a zárást még közösen daráljuk, pontosabban mondtam hogy én szeretném, mert muszáj lesz megjegyeznem nagyon, és nincs több lehetőség. Magamhoz méltón okozok vicces. szitukat, főleg, mert nem használunk kamerát sehol, és ennek fényében reggel spórolok is időt, öltözéket :D. A héten volt egy webinár, ahol persze jóóó sokan bent voltunk a világ minden részéről, mint egy boldog UNICEF reklám,. Nekem uccsó pillanatban jött a meghívó, hogy bár valszeg semmit nem fogok még vágni belőle, de azért csatlakozzak be. A csatlakozáskor eszméltem, hogy még nincs telepítve az eszköz a gépemre, gyorsan telepítettem is. Kb 2 perc késéssel csatlakoztam, és az alapbeállítás nyilván hozta a kamerát is... Ebből a tanulság, hogy muszáj homeoffice alatt is szalonképesnek lennem. Ja és kicsit stréber is akarok lenni. Pl a holnap délelőtti riportokat kivételesen ma este még megcsinálom, hogy azzal ne menjen az idő :D.

Lóci tündér az iskolában. És amennyire nincs önbizalma Mózinak, Lócinak annál több. Egyértelműen úgy érzi, hogy Ő a SZTÁR az osztályban, és azért, mert vicces és jóindulatú. Hatalmas szivecske :). Így is van :))). Egyébként dícsérik is, ügyesen gyűri, és a heti 'arany magatartást' azt mondta, év végégig akarja tartani. Vmelyik nap a héten a rajztanár "lefokozta" ugyan zöldbe egy napra, mert vicceskedett órán. Egyemmeg, el is pityeredett itthon :(. Másnap már újra ott virított, minden pénteken az összesítő alapján arany kerül az üzenőbe. Óriási könnyebbség, hogy ügyesen boldogul.

Móziról kevesebb info áramlik, onnan nem kapunk esténként levelet, ezt nehezményezem. Nem a levelet, hanem hogy tájékozatlannak érzem magam. A kis iskolában vannak "elzárva", mert abba az épülebe, csak a 3. évfolyam jár, meg a nyolcadikosoknak vannak óráik. Azt hittem, utálni fogja, mert kevésbbé nyüzsög a hely, de abszolút nem. Azt mondja, sokkal jobban szereti. A kondiparkban játszanak főleg, az első 2 hétben bőrkeményedéses volt a tenyere  a sok függeszkedéstől és átfordulástól, lógástól :D.

Lola (is) Isten ajándéka. Főleg ha nem visít és hisztizik :D. Az a fajta gyermek, akivel könnyű vattacukor az élet, és egyelőre semmi aggodnivalót nem produkál. Maradjon is így!!!

Ezer bocs, pocsék a helyesírásom... Sokszor utólag visszaolvasva tűnik fel, hogy mennyi elgépelés, elírás van benne. Javítgatom is, de nem tökéletes így sem.

Attila második hétvégén van Hután vmelyik gyerekkel. Ezek szoktak lenni az Apa-napos szeptemberi hétvégék. Lola is volt idén először, és nagyon élvezte. Most Lócika a soros, Titus mindig velük tart. Múlt héten Mózi Anyával Szintimrén volt, és mi csak Lócikával vasárnap értük mentünk. Sajna itthon nem tudom igazán megadni a módját a full gyerekes programoknak, mert igyekszem utolérni magam, ami a héten nem megy, elmard. Október 10-én lesz a számvitel modulzáró vizsga, ami SZOMBAT :D!!!, itt vannak kétségeim magammal szemben. Vannak még varrnivalóim is, ezeket nagyon csíján fogom bevállalni a jövőben, mert bár baromira szeretem, tud a határidő nyomasztani.

Covid? Néha észre sem veszem hogy van. Mármint eddig is itthonról dolgoztam, és a maszk az ami igazán napi szintű változás. Illetve hogy kevesebb a találkozás, ami nem feltétlenül csak a covid miatt van. Ettől függetlenül nagyon nem bánnám, ha visszatérne az élet a régi kerékvágásba.

Ja. Olvassatok feltétlenül lszi!!! Siralmas stasztikára ébredtünk reggel :(.

Fényképekben is alulmaradok szeptemberben. Minimálisat csattintottam. Hála Sanyikámnak. Megmentette ezt a posztot :). 

Heti bejelentkezés

Szolgálati közleménynek gyorsan annyit, hogy nagyon erős bennem az igény egy ideje a kirakati spaletták árnyékosabbá tételére, sőt bezárására. Ami annyit jelent virágnyelven túl, hogy privátra fogom állítani a blogot, és csak mail cím alapján lesz hozzáférhető. Jövök majd részletekkel.

Két hét telt el ebben az új felállásban covidon túl, hogy újra kötött időben, alkalmazotti létben szinesítem az egyébként is baromi színes multik világát. Nem fogok titkot elárulni, hogy 10 év veszett nagy idő tud lenni. Amikor felálltam, és elköszöntem, akkor egy NOKIA (?) nyomógombos telót adtam le (vagy nem...), és szerintem ebben minden benne is van, hogy kb hova fejlődött/gyorsult/személytelenedett/célszerűsödött/produktivizálódott (a megfelelő aláhúzandó) akármi is.

napjaim

Hogy érzem magam? Kb, mint egy kihalt folyosón bóklászó magassarkúban tipegő, aki ide-oda bekopog, kérdez, ahol ismerős terepen van, ott feloldódik, és megkönnyebbül, majd megy a következő épületbe, ott szintén síri csend(nek tűnik), de a falakon túl veszettül zajlik az élet. Valahova konkrét meghívóval, ajánlással érkezem, és x-y-t keresem, aki mesél, és irányba tesz, utána megint magamnak nyitogatom az ajtókat, és próbálok minél több mindent felszívni. Van nap, amikor úgy érzem, hogy eddig képben vagyok, és megkönnyebbülök, nem lesz itt gond, utána jön egy meeting, tréning, ahol villámgyorsan nyílnak az excelek, potyognak a nyakamba a rövidítések, a company code-ok, nevek, felelősök, országok, tevékenységek, diviziók, pivot táblák. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy mindenzt itthoLról skypeon, arcok nélkül, csak hangokkal. Az onboarding tréningeket letudtam az elején, ami az angol miatt jól jött, de se a hepatitisz, se a létrehasználat nem hozta közelebb a való világot. A héten viszont kezd bontakozni a való világ... Van egy baromi jó tulajdonságom :D, ami tovább lassítja a folyamatot, főleg amikor szűz szemmel érkezem, és nem elég csak annyi, hogy ezt így kell csinálni, hanem azt is akarom tudni, hogy miért. Keresem hozzá a megfelelő kontaktot cégen belül, aki tud mesélni a miértekről is. Illetve nyilván lecsapok az önként jelentkezős melókra is, hátha abból is kerekedik az összkép.

Elég nagy bizonytalansági faktor az angol, mert azt sem használtam 10 kerek éve. Online angol órákra is bejelentkeztem, és ott is meglepett, hogy Gabi mondta, hogy van olyan diákja, akinek az arcát még nem is látta. Videón SE. Szóval ezek nekem sokkolók. Mert én sem szeretem se viszontlátni, se viszonthallani a hangom ezeken a videókon, de valahogy alap, hogy nem rejtem el. Ez segítene pl rengeteget, ha nem csak egy-egy 3*3 cm-es képkockával beszélgetnék vagy ha nem csak a hangot hallanám.

100 év 'eltemetettség' után az első sokkhatásból remélem hamar kicsókol a pörgés és a kihívás, hogy kerek egészben lássam az egész céget és a világot átszövő működését.

Ja, és igen. Újra folytatódik a nyár után a mérlegképes tanfolyam, ahol szintén szoktam úgy órára érkezni (nyilván fél 3-ra sosem érek oda), hogy úgy ülök le, hogy megfordul a fejemben, hogy hány előadásról maradhattam le, mert se kép-se hang :D. Pedig járok mindenre :D:D.

Excel Expert_Backup (EEB1_001) kerestetik a korai időszakra, akit tudok riadóztatni, ha valamit gyorsan meg kell csinálnom, és nem tudom hova kell nyúlni, milyen függvényt kell írni. Aztán fokozatosan elengedem a kezét, mert bele fogok jönni újból. A hello@tukkelutott.hu címre várom a jelentkezéseket. Nem kell ticketet nyitni, közvetlenül hozzám érzkezik be

El nem bliccelném az első heti benyomásokat - #start to school & #back to school

Lóci iskolás lesz. Sőt. Lett... - kezdjük ezzel. 

Van egy bozótvágó bátyja, aki taposott már az első élményen, így jóval tapasztaltabb és informáltabb voltam, ami jól jött, és azt a fene nagy meghatódottságom is kontroll alatt tartotta. Könnyebb volt a nulladik szülői értekezlet, ismerősek a szabályok, szokások, amibe Covid ugyan  most beleköpött, de még így is jók vagyunk.

Azt írtam az uccsó nyári posztban, hogy nagyon megkönnyebbültünk, hogy felvették Lócit is a Lillába, így reggel csak 2 felé kell gurulni, nem 3 fele. Lóci is olyan boldog, megkönnyebbült. Szeptember elsejére az volt a terv, hogy jó korán megyünk, mert a középső padsor, első sor, ablak felöli helyét nézte ki magának. Azt sejtettem, hogy a keléssel nem lesz gond, mert olyan izgatott lesz, és számítottam arra is, hogy nehezen fog elaludni. De nem ennyire. Szegény produkált egy kiborulást. Mivel nem tudott elaludni, de nagyon akart, zavarta minden. Főleg a szúnyog. Hiába dugtuk be a riasztót, kiakadt, hogy abban már nincs, és az nem jó. Sírt ezért-azért is, melege volt. Egyszóval izgult. Mi fektetés után a teraszra akartunk még kicuccolni Attilával sörrel, Aperollal, pléddel, hogy méltón zárjuk le a nyárat, de vagy ő mászkált be Lóci miatt vagy én Lola miatt, mert őt is felsírta  Lóci, és nem tudott visszaaludni. Átbújt Lóci hozzánk, Lolát visszaénekeltem az ágyba, de ezek után mi is eltettük idő előtt magunkat, volt legalább 10 perc, amivel lekevertük a nyarat :).

Reggel klappolt minden. Majdnem. Nem értünk be elég hamar, Lóci kinézett helyén már ült egy kislány. Kénytelen volt az ablak melletti padsorra módosítani az elképzelését. Ivánka sem mellé ült, mert nem tudtuk, hogy az ovis nagy cimbije ebbe az osztályba fog kerülni, így egy kislány ült mellé, Zsuzsi, akinek az egész évnyitó alatt el sem engedte a kezét. Kézen fogva mentek le, és jöttek vissza :)). Az évnyitó pont annyi volt, amennyire máskor is szükség lenne. Pár elsős verselés, 2 mondat igazgatói beszéd, elsősök avatása, és pont. 

A héten még bemehettünk. Mi első nap bevittünk egyben minden cuccot, minden dobozt, hogy ezzel már ne legyen gondunk, viszont a könyv fedést nem csapattam le egy szuszra, hanem a Móziéval együtt apránként 3 estére lebontva. Mindig ezzel a víztiszta tapétával fedem őket, és sokszor eszembe jutott közben egy ismerős, aki 2 üveg borral kezdi ezt a melót. És hát ja... Most nem élveztem annyira :). Attila szept 1-én este már ment is fel Pestre, és csak csüti este jött vissza, szigorúan kapaszkodtam percre pontosan az esti rutinba és a reggeli kelésbe, esti ruhakikészítésben, hogy ne legyen csúszás. Profik voltunk. Volt (és még mindig van) olyan ábrándom, hogy este nekem majd siekerülni fog úgy lefeküdni, hogy minden el van pakolva, ki van készítve, és reggel sem hagyunk bomba támadást magunk mögött. Hááát... Előttünk az év (akarom mondani kb a hónap...), hogy ezt gyakoroljuk és tökélyre fejlesszük ;-).

Imádom, hogy Lóci ennyire lelkes. Jönnek már a zöld és arany csillagok és pontok, matricák. Olyan őrületes könnyebbség lenne, ha a felelősségtudata erősebb lenne, mint a Mózié, és magától csinálná a dolgokat, nekünk max vissza kéne tartani, hogy lassítson :D. Cipeli mindig a táskát, nem engedi, hogy segítsünk benne, és minden nap úgy megyek érte, hogy boldogan újságolja, hogy ma is lett egy új barátja. Amikor itthon végig zongorázok a két táska tartalmán, elhűlök, hogy itt tartunk. 2 db, az két darab iskolás fiú... (szivecske).

Lóci melett Mózi komoly harmadikos. Titkon továbbra is reménykedek, hogy ráharap a tanulás ízére, mert minden porcikája tiltakozik ellene. Azt mondja, ő már azt várja, hogy fizikát tanuljanak :D. Jesszus, Isten ments, hogy eljöjjön a kémia és fizika órák ideje. Az él benne, hogy ott csak kísérleteznek. Mondtam, hogy addigra a matekot kennie-vágnia kell. Nehéz évünk lesz - ez fix. Anélkül, hogy ördögöt tagelnék a falra. A harmadikosok másik épületben vannak, szokatlan, hogy a vírus miatt nincs szülői, nem ismerem az új tanárokat, levélben kapjuk az instrukciót, de arcot sem tudok társítani mellé.

Lolka még ovis. A boldog békeidők utolsó morzsái.

Lehunyja sok szemét a ház...

A kedvenc pillanatom az este, amikor az utolsó gombot is begombolom a családon. amikor a döntéssel a zsebemben elteszem magamat holnapra, és eleresztem az aznapot. Beletörődök, hogy ebbe már többet nincs erőm tölteni. Az utolsó mozzanat fogmosás előtt, hogy a gyerekekhez bemegyek... Olyan fantasztikus ereje van a szobának. Szószerint a Föld sem forog abban a pár percben. Imádom nézni őket, ahogy alszanak. Betakargatom Őket, lakapcsolom a füzért és a diffúzort. Van időm meghatódni, és hálálkodni Értük. Annyira megnyugtató és csendesen lassú ez a pár pillanat. Végig futnak a napi történések bennem, hallom a hangjukat. Annyira védtelenek és átlátszóak éjszaka, hogy tisztán átsüt rajtuk a személyiségük. Vajon ezt pont így fogom érezni akármeddig örökkön-örökké? Én akarom.