Lehunyja sok szemét a ház...

A kedvenc pillanatom az este, amikor az utolsó gombot is begombolom a családon. amikor a döntéssel a zsebemben elteszem magamat holnapra, és eleresztem az aznapot. Beletörődök, hogy ebbe már többet nincs erőm tölteni. Az utolsó mozzanat fogmosás előtt, hogy a gyerekekhez bemegyek... Olyan fantasztikus ereje van a szobának. Szószerint a Föld sem forog abban a pár percben. Imádom nézni őket, ahogy alszanak. Betakargatom Őket, lakapcsolom a füzért és a diffúzort. Van időm meghatódni, és hálálkodni Értük. Annyira megnyugtató és csendesen lassú ez a pár pillanat. Végig futnak a napi történések bennem, hallom a hangjukat. Annyira védtelenek és átlátszóak éjszaka, hogy tisztán átsüt rajtuk a személyiségük. Vajon ezt pont így fogom érezni akármeddig örökkön-örökké? Én akarom.