 |
| Mózi - Az a fene nagy testvéri szeretet :D |
Ez a karácsony és időszak (az elmúlt pár hónap) a két ünnep közével dobál rendesen. Az időszak önmagában persze kevés. A tartalom az okozója. A tartalomfelelős pedig én vagyok a saját színházamban. Tudom jól. Én szeretem a belassulást, sőt. Elemben vagyok a lassú sodrásban. Kevésbe világít benne a fáziskésésem. De csak egy darabig van erre igényem, mert különben ellustulok. Utána megint pörgök, majd megint kell a széthúzó idő, hogy utolérjem magam és benneteket. Még mindig keresem a helyem, keresem magamat bennem, mert egy ideje nincs meg. El-elcsípjük egymást egy-egy kanyarban, de utána megint kicsúszok a saját markomból. Oltári elcsépeltnek tűnik, hogy az élet értelmét keresem, de jelenleg baromi céltalan. Helyesebb az eszmétlen. Hiányzik belőle az a velős nagy MIÉRT, ami mozgásban tart. Erről nem 2020 tehet. Sem a korona. Sem a 40 (vagy lehet...?). Kb úgy érzem, fölösleges nyúlnom bármihez, mert jobbá nem tudom tenni, akkor meg minek kapirgásszak a tömegben. Most csak akkor érzem jónak magam ha jó könyv van a kezemben. A többihez most gyenge vagyok. Visszaolvasva egyértelmű, hogy ideje futnom egyet, mert megint megáll a vérkeringésem, és elhajlok, mint egy csendes fűzfa.
Boldog Új Évet Kívánok Nektek!!!
Hihetetlen, mennyire hasonlónak látom néha Lolát és Pankát!!!
VálaszTörlésÉs az, hogy ugyanazok a z érzések vannak bennem, mint benned......hát, már annyira nem lep meg. Lehet igaza van, Viktoréknak, egy nő szüljön..... Kb. csak a két lányt érzem értéknek, mit teremtettem közel 40 év alatt.