Ez a poszt sem egy füst alatt született

Rome wasn't built in a day...

Nincsenek egetrengető történések felénk. Nem mondom, hogy nem emlegettük/emlegetjük az utóbbi napokban többet Attilával, hogy ideje a gyerekeknek kiröppenni a fészekből, legalább pár napra a nagyszülőkhöz. Az egyik oldalról megvan a "győzelemhez szükséges" 2 oltás, a másik oldalról még csak 1 (update: azóta másik oldalról is). Ettől függetlenül kivárjuk a két hetet is. Volt már olyan nap a héten (mielőtt megjönne, türelmetlenségem a lehető legjobb szeizmográf), hogy du-ra úgy érezetem, ha valaki még egyszer kimondja, hogy ANYA, akkor csomagolok, és veszem a világjáró bakancsom. Most ez az utolsó benyomás így a covid-karantén kapcsán, holott nap közben olyan sokszor megállapítom, hogy annyira cukin tolják, SŐT toljuk ezt az egész sz@rt, ami van. Egy ideje visszavettem az esti elalvás rutinomba (már ha nem alszom el egyből ájultan), a hálaadást, ami anno baromi jól működött, pedig nem is volt tudatos, nem is ömlött minden csatornáról a tudatosság és a hála elcsépelt fogalma, mégis ösztönösen, mélyről fakadóan működött. Most erre éreztem, hogy rá kell segíteni, mert elhagytam valahol az út szélén. Ami egyből bevillan az időszakból még, az esti közös kutyasétáltatás miután a gyerekek lefeküdtek. Régen, gy.e (a gyerekek előtt - a szerk.) mindig így toltuk, aztán elmúlt. Nem hosszú idő ez, de még akkor is visszaöltözök valamennyire, ha egyébként már bekuckóztam a párnák közé.

Először arra gondoltam, ctrl+c - ctrl+v az előző év hasonló időszaka, de nem pont. Lóci is iskolás, így Lola eléggé ujjszopós és elárvult, tavaly közösen nyomták Lócikával a bandázást nap közben, amíg én Mózival tanultam, háztartottam és Attilának segítettem. Most java részt Lócival tanulok munka mellett, az ő tevékenységét koordinálom, fotózom, küldöm, hallgatom, Mózi szinte egyedül űzi a szakmát nap közben. A zárás sűrűjének egy hetét leszámítva elég jól meg tudom osztani a figyelmem Lóci irányába, majd vmicske marad a 'mit eszünk?', 'Anya ezt nem értem' szétszórtan érkező Mózi kérdései és az 'Anya felveszel, megölelsz?' Lola vágyai között. Talán múlt pénteken, amikor észrevétlen folytam át a munkából a mérlegképes tanfolyásba, Lola hozta a párnahuzatot, és jött az ölembe ujjatszopni. Egy darabig ült így mozdulatlanul ölelve, a háttérben Csaba bá’ Elemzés-ellenőrzést tanított, majd a fülembe sutyorogta Lola, hogy BOLDOG VAGYOK. Annyira drága volt (szivecske). Mondtam, hogy én is, és h mitől érzi most így magát. Azt mondta, hogy azért mert ölelem. Iszonyatos erővel jön fel belőle ez a szerelem érzés. Annyira bújik belém, kapaszkodik.

Ötye séta

+Liza

Tavaly azt hittem, hogy nem lesz több rendhagyó húsvét bár az a nagy igazság, hogy ezt az ünnepet nem is sikerült igazán magunkévá tenni. Tuti azért, mert nem hozunk otthonról sem komoly hagyományokat. Lola meg is jegyezte, hogy még életében nem festett tojást... Ami sántít, mert az oviban biztosan volt ilyen alkalom, csak tavaly nem járt, azelőtt meg lehet kicsi volt, és nem próbálkozott vele. Ezt nem hagyhattam annyiban, így a szelektíves séta alkalmával szedtünk leveleket, és hagymahéjas szép fényes barna-vörös-hariZSnyanadrágos tojásokat főztünk, és vágtunk ki tojástartót, öltöztettünk nyuszit, összeragasztópisztolyoztunk közösen velük egy koszorút is. Sütni csak pizzát sütöttünk a grillben és Lidl-ös kakaós csiguszt bent :D. Ennyi fért ki belőlünk idén. Helyette több a séta.

kedvenc hely:
https://www.merrileeliddiardshop.com/printables

Pl a céges lépésszámlálós versenyt megnyertük a vegyes csapattal. Oda is kellett tennem magam, mert alapól nincs meg a 10ezer lépés napi szinten, most erre a hétre átlagban feltornáztam bő 14 ezerre/nap. Ehhez minden nap kimentünk futni, sétálni, jöttek a gyerekek is hol bicajjal, hol futva, hol sétálva. Ez tök jó volt, viszont hamar kiderült, hogy nem fér bele kényelmesen a napba, másból csíptük el :). 

Titus is kamaszodik, gyakrabban visszük ki a Nagyerdőre emberek és kutyák közé, mert itt a falu végén nem tud szocializálódni :). Jár egyéni és csoportos tréningre, és most lesz egyéves nagyfiú. Már kint alszik, lakik teljesen, így a kutyaágyat továbbra is a gyerekek birtokolják. Főleg Lola és Lóci, Mózinak már csak kicsi. Olyan gyorsan nőnek :(. 

asztal alatt kutyaágyban :D,
közös bandázás

Póni lover

Ropi naplója