Sajnos, idén senki nem tudta eladni nekem Szeptembert :(. Még lehet, majd Ő maga meg tud győzni, de nagyon nem kívánom. Nem az éghajlati és természeti részét, hanem amivel jár, amit húz magával. A mókuskerekes rutint. Máskor volt ennek bennem egy idealizált megújulás hangulata. Adott egy évközbeni új esélyt, emlékeztetett az ‘újra-bootolásra’. Hát most ez sem jön. Egyelőre a leghangsúlyosabb érzés egy gyászos nyomi depi. Ettől függetlenül hozok majd képeket, videót, és frissítem a családi naplót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése