2022 01 02

 Egy darabig lehet, megint nem lesz lehetőségem írni, ha beindul a daráló. Most még jó ez az ágyban heverészés, olvasgatás, majszolgatás, kávézás, neten bóklászás, gyerekeknek olvasás, recept nézegetés, hogy mit is kívánok itt a januári első napokban, ami nem hús. Bevásárló lista gyűjtés (a legfontosabb a papír, amire a szabásmintákat rajzolom). Mozgolódásra hangolódás van, mert a covid óta, november 1, tudatosan nem mozogtam, vannak még pici visszamaradt érzések bennem/a tüdőmben ezzel kapcsolatban. A futást még most is távolinak érzem nagyon, de Alexandra általában téli barátném, valszeg vele fogok kezdeni és Adriene-nel.

Szeretem ezt a képet. Telefon igaz a kezemben, mint mindig.
Itt is épp tartalmat gyártottam :D

Újévi fogadalmat rég nem teszek, évet sem úgy tervezek, mint a nagy könyvben. Én ennél impulzívabb és hedonistább vagyok. A nagyon szükséges és nagyon vágyott dolgok megvalósulnak, ha eléggé kipihent vagyok hozzá. Ez az origó nálam. Ami nem kifejezetten alvást jelent. Persze vannak folyamatosan célok előttem, de ezek nem naptári napokhoz kötöttek, és nem annyira a megfogható, pipálható részei az életnek inkább állapotra, mentális fejlődésre vonatkozik, állandó önismereti kalapálással. Nem szeretem az évvégi számvetést, mert van bennem évközben egy állandó érzékelő, ami néha nagyon kileng ilyen-olyan irányba és a saját tempómban a pályán tart. Ennek a hegy és lejtőmenetnek szeretném a buckáit lapítani, bár ha jobban belegondolok inkább csak a lejtősöket. És ha még jobban belgondolok, az elmúlt időnek nem volt lejtős oldala bennem. 

Ilyen tájban mindig elolvasom a Lóci születése körüli bejegyzéseket, mert 2 nap múlva újra születünk. Ő 9 (!!!)  éves lesz, én 9 éve kétgyerekes anya. Nincs szív, ami ideférne. Tavaly, mikor lementek a januári szülinapok, akkor megígértem a gyerekeknek, hogy nem lesz több kikerázott szülinapi torta. Torta lesz, lehet, de nem lettem cukrász az elmúlt 10 évben, és nem győzök lépéstartani velük :D. 

Tegnap kicsit összerántottuk a lakást pont azért, hogy ma semmit ne kelljen csinálni a hétfő előtt. Éjszaka befejeztem Az ehető nő könyvet Margaret Atwoodtól, tetszett. Most vadászok még párat tőle. Irány a Libri. Utána podcast hallgatás közben szabok, de előtte rittyentek fini lencse fasírtot krumplipürével. Valamiért nagyon pürés hangulatban vagyok. Éttermekben is azon akad meg a szemem, ami püré. Legyen az krumpli vagy zöldborsó vagy sütőtök vagy bármi. És hozzá még kell ízben a lilakáposzta is :D. Mózi és Attila vadásznak, Lóci és Lola a képernyőt nyüstölik épp, én meg felszívtam magam ötlettel a nap háralevő részére. 

Titus is ott van a lábunknál, de művészet olyan képet összerakni,
amin mindenki odanéz és elégedett is magával :D

Videót is heggesztek csak hamarabb kinyír a technika ördöge, mint ameddig a türelmem kitart...