Pont eltelt egy hét, de nem sima ügy egy átlag hétköznap itt sem, elmaradtam a beszámolóval.
4 nap szabit vettem ki, közte volt egy hétvége is, így akár ki is pihenhettem volna magam, de telhetetlenebb vagyok ennél :D. Viszont jó hír, hogy feltámadt a munkakedvem, ami 2022-ben még nem nagyon hasított. Simán elhiszem magamról, hogy annyira primitív módon működök, hogy a dicséret, a sikerélmény, a belefeccölt munka szóvá tett és honorált elismerése túlránt a holtponton. Nem vagyok egy könnyen feladós fajta (szeptember óta 7 ember ment el a csapatból … :( ), de ehhez kell a változó/stimuláló környezet, és a dicséret. Legyen az négyszemközt vagy sokkal több közt. Legyen benne kihívás, és néha kiszámítható nyugalom. Nagyon hálás vagyok a rugalmasságért, mert nyomasztó tud lenni, hogy egy hét sem kiszámítható előre családilag. Az hogy fél napot tudok dolgozni az autószalonból, gyereket hozni-vinni ilyen/olyan ügyben, karantént, home schoolt, gyerek betegséget átvészelni, hogy dolgozhatok irodából, ha úgy kényelmesebb/közelebbi vagy pont itthonról nekem óriási adomány. Akár a kerítés mellől a szomszéd garázsából átvezetett kölcsönáramon telefonról osztott nettel, mert fél napos szerelés van nálunk vagy épp lecsatlakoztunk a netről, mert miért ne. Ez mind-mind akkora ajándék, max belefáradok a megoldásába, áthidalásába :D.
Hétfőn, kedden a szabi utolsó felében varrni is jutott időm. Egyetlen jelmezt vállaltam el idén, mert még mindig nem tudtam teljesen elereszteni ezt a vonalat. Ezen kívül full szerelemből magamnak varrok. Most tavaszi kiskabátot fejeztem be. Magamon is mutatom majd. Szeretem tapogatni, nézegetni, hogy mindenhol olyan-e, amivel elégedett vagyok. Nyilván nem, de egyre közelebbi :D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése