Túl vagyunk március idusán (sőt…), és még nem tettem tiszteletem itt egy friss-roppanós tavaszi poszttal, pedig már gazdag volt a hónap családi összeröffenésekben.
-» Anya (az enyém) betöltötte a kerek 70-et, és be jó lenne ilyen hetvenesnek lenni majd… Vannak napok, amikor öregebbnek érzem magam nála, sőt 😂, ő mindig is diáklány marad 😁. Nem is kellene lehet itt ezzel a fáradsággal “elbüszkélkednem”, hiszen csupa jó példa vesz körbe, csak kopiznom kell, de most megint az idő múlásának egy olyan erős nyomát látom magamon, hogy megint meg kell barátkoznom a látvánnyal, ténnyel, amihez idő kell.
 |
| Itt még kurta a csapat |
Mózi mondta, hogy idén már jó sokat találkoztunk Nagyanyáékkal, és igen. A tavalyi év második fele, elég gyérre sikerült, mindig csak kergettük magunkat, de most itt volt a december, a karácsony, a gyerekek szülinapja, Géza papa névnap, Dóri névnap, Anya mami szülinapja. Szeretem ezeket az 'álló időket', mert ott, a Piac utcán mindig megáll velem, elmúlik a sebesség kényszer, jólesik a semmittevős teázás-kávézás, beszélgetés. Ilyenkor átjönnek Dóriék, bandáznak a gyerekek is, sül palacsinta, kerkedik kolbászos katonás kenyér ;-), szóval ezek olyan jók. És hogy milyen hetvenes szeretnék lenni? Ilyen aktív, ilyen újat tanulni akaró, szenvdéllyel gyakorló, jógázó, Apával állandóan mozgásban lévő (régiség vásárokat látogató országszerte), kiállítás megnyitókat látogató, nemezelő workshopoló Pesten, rokonikapcsolatokat karbantartó, hársfavirágzást sörözve ünneplő, önszorgalomból duolingozó-nyelvet tanuló, nyugdíj mellett dolgozó. Ehhez képest az én energiaszintem a térdemig ér csupán.
Jöttek Juditkáék, nagy Lola, Dózsapetiék, elmentünk ebédelni, hogy ne kelljen senkinek sem főzni, mosogatni, csak egy kis welcome pogácsa, káposztásrétes, és Firtos mennyei szülinapi tortája volt 'házi' produktum. És hogy mire vágyik egy hetvenes szülinapos? 1hetes jóga és nemezelő tábor kombóra a hegyekbe. Isten éltessen Mami!
 |
| Az én hetvenéves Anyukám ❤️ |
-» És ha már energiaszint, akkor van itt még mire néznem :D. Apa kapott március 14-én állami kitüntetést, Balogh Rudolf díjat, ami a magyar fotográfia legrangosabb díja. Van egy olyan Vörösmarty 'mondás', hogy "Legyen minden magyar utód különb ember, mint apja volt"... Ezzel végképp olyan magasra tette a lécet előttünk, hogy jeleztem, én sajnos csak átbújni tudok ezalatt. Büszke vagyok nagyon, és úgy szeretem, hogy az idő múlásával Apával tudok a legjobban mélyebb rétegekről beszélgetni. Érdekelt, hogy mit jelent számára a díj, mi húzta őt eddig, akarta-e ezt konkrétan, érezte-e, mikor átvette, hogy 'Na, ha Apám ezt látta volna...' (nekem ez volt az első gondolatom, hogy ez megfogalmazódott benne, de nem). Bemásolom ide, mert ez adja vissza legjobban talán. Apa a pénztárcájában őrízte az Északnyugati átjáró szöveget, és most meg van az átjáró, őt ez húzta régről.
 |
| Az én állami kitüntetett Apukám ❤️ |
AZ ÉSZAKNYUGATI ÁTJÁRÓ, miként az minden szabad nép képzeletében él, nem más, mint egy szűk, rejtett, nehezen fellelhető ösvény, mely a titokzatos Kelet felé vezet. De tágabb értelemben ez az ösvény a hírnév és dicsőség, a kincsek és kalandok regényes útja. Hány ember él köztünk, aki szüntelenül a saját Északnyugati Átjáróját keresi, és feláldozza egészségét, minden erejét, sőt egész életét ebben a keresésben. És ki merné állítani, hogy az ilyen álomkergetők meddő, de reménysugaras törekvése kevesebb boldogságot rejt magában, mint az okosabbak és józanabbak élete, azoké, akik otthon ülnek, a biztonságban ásítoznak, és soha nem kockáztatnak semmit sem. Kinevetik azokat, akik a legendás átjárót keresik, a kivezető utat a mindennapos élet szürkeségéből. Kinevetik őket, de mosolyuk mintha savanyú volna... (KENNETH ROBERTS)
„Élete középső szakaszában a legtöbb ember megszokja a hétköznapok taposómalmát, és olyan gépiesen végzi mesterségét, ahogyan nyakkendője csokrát köti meg reggelenként, Pedig hány olyan ember van ezek közt, aki valamikor saját egyénisége szerint akarta megformálni életét, sőt még a világot is meg akarta egy kissé változtatni! Ezek maguk sem tudják, mikor és hogyan rozsdásodtak meg, mikor és hogyan koptak el annyira, hogy beleférjenek a tucat csomagolásba. Az a lelkesedés, mellyel átlagon felüli céljaikért munkálkodtak, éppen olyan észrevétlenül hűlt ki, mint minden ifjúkori szerelem. Így jutottak el odáig, hogy ifjúságuk lelke – ha fel is támadna – úgy érezné magát férfikoruk gondolatvilágában, mint egy kísértet a régi kastélyban, melyet új gazdája modern bútorokkal rakott tele. Nincs a lelki életnek még egy ilyen titokzatos, hajszálfinom jelensége, mint ez az átalakulás, mely lassanként, fokozatosan következett be náluk. Minden ismerősük, minden rokonuk hozzájárult egy-egy fertőző lehelettel, amit beszélgetés közben az aljas alkalmazkodás hazugságait hangoztatva, vagy feltálalta piszkos tapasztalataiból levont korlátolt következtetéseit. De néha talán egy asszony szemsugara vakította meg őket annyira, hogy életük igazi útjáról mellékösvényre tévedtek”
-» Kis Padlizsán ÖTYE Brunch: Ez egy vasárnap délelőtti nagyon finom és szép színes reggeli/délelőtti volt. Szeretem látni, hogy teli a Padli, hogy Marikáék fáradhatatlanul dolgoznak rajta, benne, átéltek költözést, covidot, energiaválságot, és még mindig akkora nyugalom oda betérni, olyan tisztán átjön a lelkük, életmódjuk az egész menüsoron, bútorzaton, képfolyamokon, és mindig sok-sok évet kívánok magamban Nekik (meg nem csak magamban, de ilyen fohászként valahogy mindig bennem van). Azt hiszem jócskán volt/van közük a zöldséghangsúlyosabb, hússzegény növényi alternatívákat próbálgató étrendemhez.
-» Attilkó szülinap. Nem készült közös kép, mert Mózi bedurcázott a nap folyamán kétszer is, de a torta vágáskor annyira, hogy nem volt hajlandó odajönni se. Ettől függetlenül voltunk családilag bowlingozni, ez volt az első alkalom, tök cukin gurítottak a gyerekek, még Lola is jól boldogult segítség nélkül. Utána léghokiztak, kosaraztak a fiúk a játékteremben. Délelőtt áramszünet volt itt Ondódon, még szerencse, hogy a tortát előző este megcsináltam, mert így kimentünk a pályára focizni, kosarazni mind, bementünk Mamáékhoz is du, mert ő is sütött nagyon finom almás tortát, amit azóta is emlegetnek a gyerekek. Én reprodukáltam azt, amit Firtos csinált, nem volt rossz ez sem. Mangós mák torta mangós-barackos kompót réteggel, és egy hétvégén majd még elbújunk a hegyekbe :).
 |
| Isten éltessen Attilkó ❤️! |
-» Lola iskolai meghallgatás Nem mondom, hogy most kezdtük még az ovit vele, mert ott a covid miatt már nagyon távolinak tűnik, pedig 2019 januárban startoltunk. Most pedig sulis meghallgatás... Hozta a formáját a suliban, kérdezték, hogy szeret-e számolni, mondta, hogy igen. Akkor számolunk egy kicsit közösen? Van kedved - kérdezte az egyik tanító néni kedvesen. Most inkább ne. :D :D mondta Lola. Most nincs kedvem. Amikor beléptünk a terembe, akkor mondták, hogy a tesókat ismerik, és biztosan meséltek már a suliról. Mit szoktak mesélni, kíváncsiskodtak? Hááát, nem csak jót - mondja Lola :D :D. Szóval meg volt a belépőnk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése