Keveslem

 Keveslem a szeptember elsejei posztokat a feedjeimben, így töltök a social médiára egy kupicával én is. 

Most abszolút nem volt vészes a nyári szünet, nem éreztem, hogy alig várom, h kezdődjön a suli, sőt. Augusztusban sikerült színezni a nyári élményeken, részletgazdagabb, mozgalmasabb lett. Ma nem is annyira az vágott mellybe, hogy Lola is iskolába lépett, hanem hogy Mózi hatodikos. Most kezdte a sulit, és lassan ballag 😭. Valamiért nagyon meghatott ez a nap. A legtöbb kalóriát az évnyitón égettem el, hogy kordában tartsam a könnyeimet, és ne érezzem úgy, hogy vennék egy naaagy levegőt, és elsírnám magam. Csak úgy. Mert annyira meg tudnak hatni a saját gyerekeim csak azzal, hogy vannak, és nőnek, és fejlődnek 🥹. Ha pedig mellé még aláfestő zene is szól, jajj nekem. Így nyitottuk meg az idei tanévet immár három ‘Lillás’ kis Univerzummal. LolA A osztályos lett, LóCi C-s, Mózi/Beni pedig B-s, teljes az ABC ❤️.

Lola izgatott volt, de őt nem egyszerű elbűvölni, már most féltem azt, aki majd szemet vet rá, és le akarja venni a lábáról 😂. Mikor érte mentem, kérdeztem, milyen volt az első nap, azt mondta uncsi, mert végig ülni kellett. Pedig nekem már az évnyitón és az iskolába váró levelek olvasása közben megszületett a benyomás, hogy mennyit készültek a leendő tanító nénik, gyerekek, akik verseket/dalokat/táncokat tanultak a nyáron, tantermet dekoráltak, videót szerkesztettek, névtáblát gyártottak stb. Nagyon jó elsős tanító nénink lesz. Aki pedig a mai közoktatásban végzi a tanulmányit, az vagy megnyekken vagy örök túlélő lesz 🤘🏻.

Lócika most kunkorodott mellém, hogy meséljek. A múltkor, mikor idebújt azt mondta, hogy azt szereti a legjobban, mikor teli van a hasa és mesélek neki ❤️. Hát mesélek, amíg csak szeretné.