2. vasárnap - REMÉNY
Picit masszívnak éreztem a napot, kellett bele a tudatosság itt-ott, mert lerottyantam, és nyűgős vagyok. Viszont, ha elvonatkoztatok magamtól, és kívülről nézek magunkra, a sok kisebb-nagyobb defekt mellett, olyan jó, hogy ilyen sűrűn vagyunk, együtt vagyunk. Lola nagyon Anyás, egy lépést nem tudok tenni sokszor a lakásban sem, mert jön, bújik kérdez, játszat. Még alig voltam egy órája talpon, és megindultak a kérések kérdések, ahogy ébredt a család. Mit lehet reggelizni? Van tojás? Csinálsz rántottát? Anya, sütünk ma mézest? Anya nekem csinálsz melegszendvicset kolbásszal? Én csak kakaót kérek, de ne habosat, és Anya csinálja. Hol van a géz? Hol van a sebtapasz? Anya, festünk? Bekapcsolod az xy zenét? Anyaaaa, kapcsold ki az xy zenét, mindig ez megy! Anya, mesélsz? Anya, mi lesz az ebéd? Hol a fésű?…. és a minden IS.
Bementem ebédért, rendeltem, mert esélyem nem volt, se kedvem, hogy főzzek. Anya, jöhetek? Neeem, én kéreztem előbb!! Neem, te nem jöhetsz! Persze, mert mindig Lola megy, ő ne jöjjön! Bemegyünk a DM-be? Kell göndörhajú balzsam. Vehetek szájfényt? De a saját pénzemből? Ugye, békás tisztítószert veszünk? Ezt megszagolhatom? Rájöttem, ettől vagyok sokszor baromi fáradt, hogy 100 irányba válaszolok, figyelek, fejben tartok, követek. Anya, lesz a héten hétfőn foci? Befizettem már vajon a focis karácsony ránk eső részét…🤔?
Lola mindig szórakoztat, és fél percre nem hagy magamra |
tenisz után, este már lázasan az ágyból |
Reggel Lola craft lesson-nel indította a napot, teljesen oda van az angol daloktól, karattyolgat itthon, jelent (nobody is absent today, team is ready for the craft lesson), számol, magatartás táblát vezet a családról, kidekorálta az ágyunk rám eső oldalát hóemberekkel, a szekrényt felhópelyhezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése