Mózi 13

 Megint itt vagyok pár sor erejéig, mert nem volt kapacitásom frissen tartani a blogot, és nem mentettem még emléket Mózi (Manó) 13. szülinapjáról sem. 

Lassan, de biztosan kinőtte a ‘manó’ névtoldalékot, Attila hívta mindig Mózi Manónak ❤️. Most már csak csoportos megszólításként él a gyerekek összességére, mint pl: ‘Készen vagytok manókák, indulhatunk?’ vagy ‘Na, mit hoztam manókák?’. Ahogy Lola mellől lekopik a Baba, Mózi mellől úgy kopik a Manóka 🥹. Azon kívül, hogy mindig érettebbnek éreztem sok területen a kortársaihoz képest, a héten azt is megállapítottam, hogy megtanult tanulni. Olyan szépen kijegyzetelte magának a present perfectet, pont azzal a letisztult, átlátható szisztémával, amivel én tudtam/tudok tanulni. Nagyon nagy lelkesedéssel van a mezőgazdaság iránt, ott is inkább a gépek érdeklik. Traktorvezetés pipa, de él-hal mindenért, ami berreg, és nyír, kaszál, arat, vág, locsol 😁. Azt kérdezte mostanában, hogy hol lehet mezőgazdaságot tanulni. Valszeg a nagypapai vonal nála erősen bejátszik, pedig pont nagypapával nem szokott ilyen vásárokra menni.

A másik erős vonal a főzés, barkácsolás. Ezekben az alkotást látja. Teli találat volt karácsonyra a tésztakészítő gép is. Kamasznak sem nehéz, leszámítva hogy nyílik a csipája és a beszédstílusa is ehhez alakul. Az egyetlen, amit nehezen tolerálok, hogy olyan csúnyán beszélnek egymással a fiúk. Durva rivalizálás megy és kakaskodás, ami alap, de a fülemet szúrja a hangsúly, valamint sokszor gondolja azt Mózi, hogy ő a harmadik felnőtt a családban és osztja a ‘kicsiket’. Na, épp most készült el a chilis-fokhagymás csicseriborsó nasival, amit a tik-tokról csinált 😁, megyek tesztelni. Írok még ma vagy holnap.

Isten éltessen Mózikám ❤️😘😘!