tűkkelütött: … CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ…

… Számolom visszafelé a napokat. Nem sok van már hátra az indulásig, nyaralásig. Mózi a héten még MCC táborban van Dombrádon, utána éppen haza esik, mosok egyet és indulunk. Az idén Szlovénia a cél. Felnőttek hozzá a gyerekek is. Voltunk már Szlovéniában 2018-ban, de akkor még nem lehetett velük túrázni, bicajozni, csak pocolni. Az idei nyaralás elég jó metszéspontja a kívánságoknak.

- Attila rég szeretne útra kelni lakóautóval, most ez összejönni látszik.

- Mindig vágyakozunk egy hétnél hosszabb kiruccanásra, most összejön a 10 nap.

- A tengert ki tudtam venni a képletből, mert a lényeg a gyerekeknek a medence és a csúszda

- Lócinak fontos a focipálya, Én és Lola nem bánjuk, ha lesz tenisz pálya is.

- Mózinak jelenleg elég lenne ha a képernyőidő a végtelenbe konvergálna, és a lakóautóban ő aludhatna egyedül a franciaágyon 😂

- Vágyom egy elbújós, hegyvidéki kempingre nyugival, friss levegővel, kirándulással, sok zöld növénnyel, gyönyörű tájjal, kinti reggelivel nomád körülmények között, kevesebb vibrálással, ingerrel.

- Nem fogjuk bánni, ha biciklizhető lankák is lesznek.

- Némi kultúr-program és csúszdapark. A víz látványa kell nekem is a nyárhoz. És az úszás.

A Júliai-Alpokban kezdünk Szlovéniában, majd csorgunk le dél-kelet felé. Leszek még augusztusban is hosszabban szabin, azt a gyerekekkel kimaxoljuk, Attila még nem látja előre. Van bakancslista a nyárra ;). Nem kell nagy dolgokra gondolni, de várom nagyon. A bicajozás nagyon bejön, tekertünk családilag is szombaton. (nem szabad ezt full idilli indulásnak elképzelni, mert az elsőszülött gyermek annyira kamasz és passzív, h neki kötelezővé tettem, hogy mozognia kell. Nem annyira tetszett neki induláskor, de aztán feloldódott. Kötelezővé teszem majd gyakrabban, mert önszántából nem sportrajongó aktív személy egyelőre). A képeket nem időrendbe pakolta fel a blogger, nincs kedvem már igazgatni.