tűkkelütött: Hogy vagy…? De TE hogy vagy?

Sok nap szabin voltam, nagyon élveztem. Rendesen bírnám két hónapig ezt a kényelmesebb (?), normálisabb (?) tempót. Reggeli sétálással, ellomolással, főzéssel, bevásárlással, sportolással frusztráció és időhiány nélkül. Megkezdett posztot fejezek be:

Ma Barbival találkoztunk délután (ez egy szombat volt - a szerk.), mert mióta elhagyta a Flowserve hajóját szeptemberben, nem is beszéltünk. Nem vagyunk napi kapcsolatban, de azok a közösen átélt első-gyerekes, friss-anyás eszmélések összekötnek bennünket. Nem a Ygomi, hanem amikor azt otthagytuk. A közös babakocsizások, piacozások, bandázások, zenebölcsizések, játszóterezések, anyukás napok nehézségei és túlélései adják az alapját. Aztán az új közös munkahely és a hasonló élethelyzet.

Ahogy ott ültünk a cozy karácsonyi hangulatban, és látom most magunkat kívülről elmerülve az beszélgetésben…, 4 óra úgy elröppent. Nem tudom, mennyire általános és korhoz kötött állapot, hogy akár minden oké is lehetne, ha nem lenne az a kérdés, hogy de TE hogy vagy? Én? Én jól.. vagyis nem igazán jól. Vagy magam sem tudom. Munkámat szeretem. Csapatomat szeretem. Végre van egy évnyi vezetői tapasztalatom, és továbbra is szeretnék még többet. Gyerekek cuki (nyilván van acsarkodás köztük, és persze, h nem minden tejszínhab). Van pár/társ, van ezzel járó kihívás, állandó önismereti kérdés. Van egészség, ami amortizálódik, de van szándék a szintentartásra (egyre küzdelmesebb). Van coach és/vagy pszichológus - ha kell. És mindig van új élethelyzet, ami valamit okoz a belső rendben. Most talán a legszembetűnőbb, hogy eltűntek az érzések belőlem. Az Isten adta mélység és lágyság.

Szabadságon vagyok, és annyira élvezem, hogy fér bele egy kis mozgás, pihenés, elmaradt dolgok pótlása, rendezkedés, főzés, korai fekvés, séta egyedül, séta kutyával, tanulás, gyerekekkel levés. Semmi extra, de élhető napok.

Elkezdtem megint futni, ehhez el kell kezdenem megint mennyiséget sétálni is, mert magas a pulzusom. Irodalmazok, podcastot hallgatok, hogyan lehetne ez megint jobb. Nincs kondim, vissza kell építenem. Nem egyszerű, főleg hogy a hideg és a hamar sötétedés sem az én kezemre játszik. Bicaj is kezd háttérbe szorulni, mert hideg van vagy épp esik vagy lehet csak sok a kifogás 😂.

Nyögvenyelősen és szenvedősen megy, nincs bennem ruganyosság, csak trappoló vonszolás (és közben ott van bennem egy irigység a fiatalság felé, hogy persze, nektek még könnyű 😁). Csak az motivál, hogy nekem ez ment régen és nagyon szerettem. Szeretném, hogy javuljon, hogy tavasszal beférjen egy ‘cél-a-célba-érkezés’ félmaraton. Régen annyira könnyen ment, nem veheti el a kedvemet az erőlködés. A hosszú futás titka nálam, hogy jóban legyek magammal, és bírjam a saját társaságom. Ez is állandóan kalapálnivaló dolog bennem. El fogok járni edzőterembe is, mert izmot kell építenem, annyira húzza a gravitáció a testem, és nem akarom, a hogy futás lerágjon rólam mindent és kiszárítson.

Készülök fejben/hangulatban a karácsonyra. Lola nagyon lelkes, szeretem ezt :).