tűkkelütött: Mondom az advent csúcsát

Mindig van egy olyan pont az ünnepi készülődésben, aminél úgy érzem, h jöhet bármi ezután, mert érzelmileg célba értem. Tudom, hogy szomorú azt mondani, hogy ez az érzés, ezek az ‘Aha’ élményszerű állapotok ritkábbak, és elég sokáig tudnak váratni magukra az adventi időszakban. Mert ezt erőnek erejével nem lehet megteremteni, dolgozni lehet érte, de nem biztos, hogy be is érik pont akkor.

Novemberben, mikor szabin voltam, a Lola osztályának a csoportjában bedobta egy anyuka, h lesz adventi mozi est, amire csak regisztrálni kell az Apolló moziban. Gyorsan kaptam az alkalmon, és Lolát meg magamat beírtam a ‘Raya és az utolsó sárkány’-ra. Szombaton délben december 21-én szopogattam a kávémat a kanapén, amikor is bevillant, h ez nem pont ma van? És de. 4-re mentünk Lolával. Olyan régen nem jártam ebben a moziban, és annyira megfogott a nosztalgia, olyan emberközelinek éreztem az egészet. Nem hightech, nem fancy, nem monumentális. Nagyon sok gyerek volt, viszonylag kevés kísérővel/nevelővel. Becsüccsentünk, aztán a mozi igazgatója mondott pár mondatot, majd a hajdúdorogi görög-katolikus karitász szervezete adott hangolódó gondolatokat. Semmi magvasat és nagyot szólni akarót, mégis olyan jól besüppesztett ebbe az állapotba. A Debrecen közeli településről jöttek nevelőotthonokból gyerekek a vetítésre, annak éreztem egész este a megható rezgését. Oylan lelkesek voltak a nagyobbak is, annyira vágyták a figyelmet és a felnőttek tekintetét. Ráadásul nekem a mozi az utóbbi időszakban mindig elhozza a meghatódást. Nincs olyan film, rajzfilm, esetleg reklám :D, hogy ne pengessen bennem érzelmi húrokat, és ne szoruljon el a torkom vagy párásodjon be a szemem. Valszeg a sötét és a zene meg a hatalmas vászon szív be ennyire. Nem tudom, de olyan jó melengető élmény volt.

Előző nap pedig Dórival és Bendivel mentünk el karácsonyi vásározni. Maga a vásár nekem sosem okoz igazán semmi maradandót, mégis szeretek kimenni, körbe sétálni, szippantani a forraltbor illatából és a kürtőskalácséból. Igazán ezt a nagy fény- és giccsparádét sem szeretem. Annyira emlékszem a 20 évvel ezelőtti kivilágításra, amikor csak a legegyszerűbb meleg sárga kis girlandokkal voltak a fák, bokrok feldíszítve, és semmi szán, meg hütte, meg neon díszdoboz, fa és gömb nem volt még. Nekem valahogy azon a szinten áll meg a karácsony. Olyan csendes, pislákolóan fényes, meghitt és nem zajos és nem tolakodó.