Kis Szimat Szörény

Szombat reggel kivételesen nem Mózi ébresztett, hanem előtte 2 perccel eszméletem. Így amikor ő elkezdett nyunnyogni az ágyában pikk-pakk odapattantam. Úúúúgy megörül mindig. Most ahogy kivettem megszimatolta a csupasz vállamat, és nagy vigyorogva odabújt. Utána felkapta a fejét, megint megszimatolta 2*, és nagy boldogan, elégedetten vigyorogva visszakuckózta magát a vállamra. Én meg majd' megzabáltam az anyaszagommal mindenestől - annyira cuki volt....

Szárnybontogató rockstar

Cesztiéknél jártunk, híres mesterségünk címere: szárnybontogató rockstar és olvadozó anyja :)

A fotel új ruhája...

Pár hete felhívtam Dórit, emlékszik-e hogy néz ki a kis IKEÁs, eredetileg tört fehér/natúr színű fotelem. Persze. Amilyen kényelmes, olyan koszos. IKEÁék is jól kitalálták az olcsó húsnak a híg levét, ez a fotel is kb egyszer használatos. Lenne... Ha nem lennék olyan bátor, hogy megpróbáljam újra öltöztetni. A huzat ugyanis nem levehető, nem cserélhető, nem mosható, hanem rá van jól tűzve, varrva. Mielőtt a kis körömvágó ollóval neki estem volna a varrás mentén szépen lefejteni, bebiztosítottam magam Dórival. Én is úgy ítéltem meg, hogy nem egy nagy cucc újra kárpitozni, de ha mégis, akkor majd Dóri segít kiküszöbölni a csorbát, ő nagyon ügyes. Juditkát fel sem hívtam, ő boldogulna-e esetleg vele. Mert az nagyon biztos. Áthúzott már nem egy kanapét, fotelt. Olyan, mint MacGyver. Ha adnánk neki egy hullámcsatot és egy befőttes gumit, abból is csinálna egy komplett ülőgarnitúrát. Szóval most ezzel dikicselek :), amikor van idő és türelem meg cérna. Sietnem kell, mert Mózi közben teljesen szétcincálta a flízt belőle....

Hangosan viháncolok

Bármikor ránézek erre a képre :D

Forrás: Subba

Maholnap van

Röviden beszámolok a negyed maratonról rotaryék szervezésében, általam való teljesítésben :).

Szombaton eldöntöttük Eszterrel, hogy 10 km menni fog, kifutottunk Pallagra megerősítésként, hogy van bennünk ennyi felesleg, vasárnap pedig neveztünk. Én futva közelítettem meg a helyszínt, ezzel megvolt a bemelegítés, majd 10 körül ellőtték a mezőnyt. Nekünk, negyed maratonistáknak 2 kört kellett kocognunk a környéken, minden elismerésem annak aki 4et és 8at bevállalt ebből. A szervezés egészen jó, leszámítva, hogy a női mosdóban 3 WC van, a férfiban 8 + a piszoárok. Most nem kezdek el azon morfondírozni, hogy mi ez a diszkriminatív megkülönböztetés, talán több a férfi sportoló vagy ők szarosabbak? Mindegy, én most náluk csorgattam. Nem izzadtam vért, 57 perc körül bent voltam. Igaz, nem a célsávba futottam be, hanem mintha futni akarnék még egy plusz kört. Csak az tűnt fel, hogy de fura ez. Máshol olyan jól megvan csinálva a befutó zóna, célkapuval, fényképpel, szurkolókkal, éremmel a végén, gratulálókkal, vízzel stb :) Aztán rájöttem, hogy JA! Én vagyok a hülye megint. Muszáj voltam hátulról támadni, és magyarázkodni, hogy már beértem, csak nem váltottam sávot... Bla-bla-bla. Felmarkoltam a kis csomagot, aminek a tartalmát általában Attila fogyasztja el (most Mózi is megevett véletlenül egy kókuszos ZOO szeletet félig itthon), és megkerestem a családot. Attila és Mózi a csótónál kaptak el a 2. körben, szegény gyerek azt hitte már ott a vége, és elpityeredett mikor tovább iszkoltam :(

A füves nagy placcon viszont nagyon jót mulattunk utána, amíg Attila ASICS cipőtesztelésen volt. Mózi kiszúrt 2 lila lufit meg egy sereg gyereket, akik színezgettek egy pokrócon. Neki se kellett több. Becélozta a lufikat, és ott fetrengett a pléden a gyerekekkel. Utána majd szétkapták a lányok, labdáztak, szorongatták, ő meg csak kacarászott. Inkább volt ez most majális élmény, mint futó, de erről csak én tehetek, hogy nem terveztem vele.

Na mégis csak

Sanyikával megmentjük a haza és a család becsületét 10-10 km-rel egyéniben. Elég lesz ez most. Maholnap beszámolok róla.

Nem lesz vasárnap futás :(

Folytatom, ahol abbahagytam

Az ékszerüzlettel jelentkeztem bő hetes kihagyás után. Pedig ez idő alatt sem állt meg az élet. Például Eszter menyasszonyi ruhája kiválasztásra került Pesten. Mózi is jelen volt, csipegette a gyöngyöket a ruhák aljáról, szedegette elő a szekrény mélyéből a csomagoló anyagot, és kieszegette a felpróbált cipők parlagon heverő papírsodralékát. Cuki volt. Amíg Sanyikám állt a szoba közepén a pódiumon éppen ruhában vagy éppen ruha nélkül :), addig Mózi körbe nyalta és tapicskolta a tükröket. A ruha jófajta, de hát a hurka is. Ha bárkinek információja van róla, hallgasson felőle a Nagy Napig. 

Még a múlt hétvégén felszerelte Attilapa a bicajra a gyerekülést, de felavatni csak tegnapelőtt sikerült. Hál' Istennek élvezte a névnapos (meg is kellett örökíteni, mint mindent, ami első - szegény második, meg harmadik :)), én viszont eléggé be voltam sz@rva. Bizonytalanul ültem a nyeregben, még a járókelőket is nehezen kerülgettem. Ha lendületben vagyok úgy oké, de nagyon meg kell szoknom. Emlékszem én a hetes biciklitúrákra sátorral, nagy, 14 kilós pakkal a fenekünkben. Azzal is úgy indultam elsőnek, mint gólyafos a levegőben. Aztán észre sem vettem. Majdnem :).

Így fogunk járni futni. Kicsit gyorsabb lesz, mint gyalog babakocsival. És végre Mózi is tud homokozni nagymamáéknál a zsebkendőnyi kis kertben.

Aztán történt olyan is, hogy Attilát elérte a krisztusi kor. Megünneplőztük úgy ahogy kell. Boldog születésnapot sokadszorra is!!!

A hosszú hétvégét Huta helyett Pesten töltöttük, csak még előtte kinagytakarítottunk, Mózi szinte egész nap nagymamázott. Azt leszámítva, hogy mindenki, akivel találkozni akartam fent szerdától vasárnapig síelt vagy beteg volt, jól sikerült. A hétfő és a kedd még sűrűre főtt. Reggel 3* is a Margit szigeten kezdtünk majd' 3 órával. Aludt és játszóterezett Mózi, én meg 1* futottam egy tiszteletkört. Első nap csak cirkáltunk a parton meg beljebb, moziztuk a sportolókat, szopogattuk a padokat. Amíg csak sasoltam a futókat/kocogókat akaratlanul is megállapítottam, mennyi fajta, féle futó és technika létezik. A nőknél tarkább a paletta. Ott több kategória létezik a lábmozgást és a felső testet illetően. A férfiak mindig ruganyosabban haladnak. A mi nemünk úgy is képes futást imitálni, hogy 45 fokos szögben előre hajlik a felsőtest vagy hátra fittyen a fej. Jól elszórakoztam rajta :D. A BODIES 2. kiállítást nem tudtuk megnézni, mert babakocsival indultunk neki és hordozókendő nem volt nálunk. Egy jó tanács, ha meg akarjátok nézni gyerekkel: b.kocsi helyén marad, hordozókendő jöhet.

Ó, jaaaj, és majdnem kihagytam, hogy én vezettem fel ótópályán szembe nappal 120-130-cal előzgetve, nagyon nagyon szorítva a kormányt és Pest alatt a bevezetőn szigorúan átadva a volánt Attilának. Mivel az autó úgy volt megpakolva, hogy az ülés rám volt igazítva, és egy fél mm-t nem lehetett hátrébb tolni, Attila nagyon jól festett a szélvédőnek lapulva :D. 

Ok. most azt hiszem, megint csak ennyi fért bele. Picasa ma frissül végre. Megyek kicsit napozni Mózival, mert szép idő van.

És hogy a FUTOK menüpontnak is legyen értelme

... és ne fakuljon ki a színe, ott leszek a Rotary Maratonon. Felhívott Laci, hogy akkor benevezne a váltóba. Beszéltünk róla korábban, de valahogy letettem róla. Csak nyúlfarknyi rész jut rám, öten osztozunk a 42 km-en. Az enyém a 7,7 km-es szakasz. Felhívtam a figyelmét, hogy én jóindulattal 2012-ben 5* voltam futni kb, rontani fogom az időt, ha nem nagy gebasz. Nem. Mert ez most nem arról szól. Akkor jó. Én is így gondoltam :). Debreceniként kötelességem  részt vállalni, belófrálok majd a célba. 

Haladok visszafele, mint a jó rák

Tegnap délután, mielőtt visszaindultunk Pestről nekem még bokros elintéznivalóm akadt a Dalszínház utcában.

Karácsonykor a 100 tagú Cigányzenekar ünnepi turnéjának debreceni állomásán a műsorfüzet hátoldalán egy kérdőív volt, és egy felhívás a ROYAL ékszerüzlet részéről, hogy amennyiben helyesen válaszoljuk meg a feltett kérdéseket, és személyes bevisszük március 31-ig a szalonba, úgy nyertesei lehetünk egy 350 ezres kis nyakbavalónak. Én, amilyen lelkes és naiv idióta vagyok, mindig hiszek abban, hogy én leszek valahol aznap a 60.000. vásárló, és nyerek egy utazást vagy kazal pénzt vagy valami hátbaveregetést :). Attila nem győz cikizni ezért, de majd megörül, ha tényleg így lesz ;-). Ebben a hiszemben tettem el akkor a műsorfüzetet, hogy hol van még március 31, majd jól beviszem, és senki más, és nem lesz bunda meg susmus a játékkiírásban, és én nyerem meg az ékszert, amiben majd remekül mutatok a homokozóban vagy a konyhában a lábast kevergetve.... Sokáig kallódott az akvárium tetején, tettem jobbról, balra, de nem dobtam ki, hanem hát bebattyogtam vele az Opera mellé. Nyilvánvaló volt, hogy nem a zaciba kell mennem, ha az opera mellett van az üzlet, éppen ezért gondosan ügyeltem rá, hogy a zoknim sarokban ne hártyában végződjön, nehogy azt mondják, hogy csak az adhatja le a válaszokat, aki lehúzza a cipőjét, és nem lyukas, nem kopott a zoknija. Mert persze néha ilyen is átfut az agyamon reggel mikor öltözök, hogy nem mindegy mi van a nagykabát alatt, mert ha véletlenül ledózerolnak az utcán, és kórházba kerülök, és vetkőztetésre kerül a sor, akkor ne érje szó a ház elejét :). Szóval most is ügyeltem rá, még a babakekszet is kikeféltem a kabátom mandzsetta részéről és a mellkasomról, hogy na, csak ne már.

A szalont hamar megleltem. Picinek tűnt, két lépcső is vezetett az utcafrontról, ami az én babakocsiban végződő karjaimnak nem volt könnyebbség, de már nagyon rutinosan közlekedek a pesti aluljárókból fel-le és mozgólépcső sem riasztott vissza soha. Most viszont jobbnak láttam, ha csak belépek, és leadom a lapot. Nagy dizájnos betűk ringtak az ajtón, hogy OPEN, én mégsem tudtam benyitni. Ahogy lenyomtam a kilincset át is osont a gyanú az agyamon, hogy ezt bizony biztonsági okokból zárva tartják, személyesen jönnek ki, vagy bentről búgatnak. Jött is a néni kirittyentve, én meg jelbeszéddel mutogattam, hogy mi a pálya. Nagyon-nagyon kedves volt, hiába mondtam neki, hogy csak beadom, nem evickélek be a szekérrel, hajthatatlan volt, hogy majd ő segít. Nosza akkor segítsen, mert dupla ajtó volt biztonsági kapuval. Mielőtt kinyitották a belső ajtót ránk csukódott a külső, hogy ne tudjak menekülni. Tényleg segített, behúzott hassal álltunk a fél négyzetméteren babakocsistól, hogy kinyíljon a belső ajtó :). Megérte. Guszti kis bolt volt, én sem ríttam ki nagyon piros softshell kabátommal négynapos szemöldökömmel ;-) és Mózi csupa kekszes-banános-nyálas babakocsijával. Kérdezték, hogy hol kaptuk a szórólapot, én meg egyből megragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzem, hogy sokan besétáltak-e már a csapdába. Debrecenből senki, inkább Pécsről, de nem sokan. Szóval nem áll rosszul nagyon a szénám. VISZONT cserébe meg kell(ene) hallgatnom az üzletről és az ékszerekről egy rövidke (amennyi időm van: 1 óra, fél óra stb) bemutatót. Mennyi időm is? Kb semmi, mert Attilának azt mondtam, jövök-megyek, max 20 perc, de inkább fél órát dobjon be a parkolóba. Aztán csak megteszett az ötlet, mondtam, hogy valami rövid összefoglalót rögtönözzön, amíg bírja a gyerek ölben, mert lerakni nem merem ebben a sterill környezetben. A szalon tulajdonosa egy 26!!! éves lány. Ő álmodozta meg a berendezést, az egész gazdálkodj okosan-nak a koncepcióját. Valószínűleg jó családba született, talán ő is Capulet, mert az én álmodozásaimmal sincs gond, viszont a kivitelezés apróbb akadályokba fut. Volt egy alagsor, ami bemutatóknak ad otthont zongorával kortárs festményekkel (enyhe Picasso beütéssel), de tényleg szép. Felvezetett minket egy galériára is, hogy itt vannak a hétköznapibb darabok kiállítva, amelyek már 300 ezer forintól elérhetőek bárkinek, és nem a milliós nagyságrend. Halljátok-é?! BÁRKINEK. Ha szülinapi, esküvői, házassági évfordulós ajándékötlet kell vagy valentin napi nyunyóság, esetleg szimplán a "csaképprádgondoltam" érzést kell manifesztálni itt a remek alkalom és lehetőség. A galéria feljárójánál volt egy bárpult, kínáltak is, hogy iszom-e valamit, egy kávét esetleg vagy valami mást? Szabadkoztam, hogy neeeem, dehogy, köszönöm. Meglepődött volna, hogy miután mondtam, hogy sietek nagyon, kikértem volna valami jófajta whisky-t, és Mózival az ölemben elöblögetek vele. Még szintén a galérián jártunk, ahol van egy kis sarok nagyon előnyös világítással, és lehet ékszereket próbálni. Mindenáron javasolták, hogy egyszer gyerek nélkül a férjemmel menjünk vissza, mikor több időnk lesz, és próbálgassak. Tudom, hogy ezek kötelező körök a részükről, és hálás is voltam érte, hogy a negyed órára elfeledhettem, hogy ez a hely nem pont az én súlycsoportom, és nem éreztette a néni, hogy totálisan, mélységesen megvet, hogy egyáltalán vettem a bátorságot, és betoppantam. Indulás előtt, amíg Mózit öltöztettem egy bordűrös kereveten addig elkérték a telefonszámomat, és kaptam meglepetést. Egy 100.000 Forint értékű vásárlási utalványt júli 31-ig. Juhéjjj! Valamelyik milliós darabból jól fog ez jönni. Mert pl ha leszalad egy szem a láncról vagy elpattan az egyik drágakő, akkor annak pótlására ez az utalvány már részben felhasználható. Próbáltam nem nagyon fancsali képet vágni, de azért ott

így képzeltem el a kopogtató gondolatot :)

kopogott a fejemből a gondolat kifele, hogy Hékáááás, nem veszitek észre, hogy egy GYEDen lévő anyuka vagyok, akinek számlájára havonta nem érkezik akkora összeg, mint amekkora kedvezményt kaptam. Mellé csaptak még 2 db 30%-os kupont valamelyik üzletükbe, és segítettek kievickélni. Mózi megtette most is a magáét. Nem nagyon van olyan hely, ahol ne olvadnának el tőle, ne vennék ki a kezemből, ne kezdenék el molesztálni :). Most is, amíg az ölemben volt,  az egyik asszony simogatta a hátát, Mózi meg mint egy kis gép elkezdett kacagni. Annyira tetszett nekik, hogy ilyen jó kedélyű, és habár valóban az, mondtam, hogy a kacagás annak tudható be, hogy nagyon csikis a háta. Ez még inkább bejött nekik, és mint valami kis majmot elkezdték vakargatni, simogatni a hátát, ő meg hangosan gurgulázott.
Hát ennyi. Ha nyerek, majd megüzenem :). Addig pedig lottózok bőszen. Vaaagy, írjatok nekem, és kisorsolom 50 ezerért a 100 ezres kedvezményt, ha kell valakinek.

ennek nincs címe

Mózival megszellőztettük a pállott bundánkat, fotoszintetizáltunk egy kicsit a szabadban, és tagadhatatlanul nyakunkon a tavasz. VÉGRE. Napelemeink töltés alatt, gyerekre is ráfér egy kis langyos levegő. Alig várom, hogy a kofák piacra dobják a tavaszi-nyári kollekciójukat, és más színt is lássunk a csarnokban, mint (narancs)sárga, zöld és barna. Epret kívánok eperrel, mellé egy kis epret. De amíg arra várni kell, jól csúszna egy kis tiszta csokoládé pisztáciával :). Robogok tovább. 

Sok a dolog, kevés a kezem

Jó az, amikor levélben érdeklődtök, hogy 'mi van már?, nincs új bejegyzés!, ugye, minden rendben?'. Rendben hát. De ez felhívás keringőre, aminek eleget kell tennem :). 

Az egyik fontos momentum, amiről még itt nem emlékeztem meg, ESZTER! És most nem Sanyikám, hanem Mesi és Tamás bő 2 hetes Esztije. A múlt hét vége fele gondoltunk Barbival egy nemes jólesőt, és keddre (tegnap) komatálat aranyoztunk (ha nem rémlik az ovis nóta, segítek: Komatálat hoztam,/ Meg is aranyoztam./ Ha nem tetszik komának,/ Küldje vissza komának.... - nagyon leleményes). Vittünk a lábadozó friss anyukának tárkonyos csirkeragu levest Sára-módra és csokoládés-narancsos tejfakasztó csoda muffint á la Barbi. Mivel a két kis örökmozgót nem tudtuk és nem is akartuk elsütni, jöttek ők is. Egy két-három hetes gyerek mellett senki nem gondol még arra, hogy mit kell elpakolászni 1 méter magasságban, így Kende és Mózi kicsit átrendezte a terepet, amíg mi élménymegosztottunk. Kellett már nagyon egy lány a csapatba :). Isten hozta a kis családot a túlparton.

Hétvégén nagy családi haccacáré volt nálunk (= a szüleimnél, a szerk.) Géza napok és egyéb sok névnapi-szülinapi köszöntés, házassági évfordulók stb. Voltunk jó sokan, jó sok nemzetiség képviseletében, a 12 dédunoka közül is jelen volt 8. Firi Fóka itt is maradt, és hétfőn belenyalhattunk milyen 2 áldott jó gyerekkel az élet. Könnyű :). 1 napra. Firtos 3 éves, Mózi 1 elmúlt. De olyan cukik voltak, főleg a fürdőkádban, hogy Attilával fél órát olvadoztunk velük/rajtuk a fürdőszobában.

Ezeken túl pedig másik nagymamáékat is meglátogattuk, sétafikáltunk és dideregtünk a csalóka tavaszi napsütésben, én hódoltam kocafutó tevékenységemnek, illetve Sanyikámmal esküvői ruha-túrán járunk. 2 etapot már letudtunk, de még nincs meg a tökéletes falat.

Egyelőre ennyi betekintést engedek tűpettyes hétköznapjainkba, mert az idő egyre nagyobb úr, fogja a kezem. Felveszem újra a fonalat, és szövöm a feladatok árját. Csók belétek!

Jön a tavasz!

Egyelőre beszüntetem a receptek pakolását. Ezt csak azért kezdtem el, hogy szerény személyem és egy-két - magát hasonlóan nehezen rászánó - anyuka is kedvet kapjon a konyhai maszatoláshoz, és ne mindig üveges kaját pukkantson, hanem legyen kreatívabb :). Az én kedvemet meghozta, és ez már félsiker. A nyúl is jól sikerült, nagy Gumi Maci Kódexből készült a recept, meg is örökítettem, de kértem Attilát, hogy most egy ideig ne hozzon haza ilyen dolgokat, mert minden nap csak nincs kedvem ekkora alkotáshoz, ennyi féléhez, ennyi mosogatnivalóhoz.

Mózi tegnap kinövesztette a negyedik kis cápafogát alul, de továbbra is rágcsáló életmódot folytat, immár 9 foggal. Nem tudom, mikor növi ki, kinövi-e, vagy egyszerűen ennyire orális beállítottságú lesz. Hiába nyugtat a védőnő, hogy a kisgyerekek  ilyenek, így ismerkednek a világgal... Én azért ezt picit többre értékelem. Neki a játékok legfőbb és elsődleges funkciója a rághatóság. De az egyéb használati tárgyak esetén is. Folyamatosan lóg valami a szájából, és ez még a szerencsésebb eset, ha legalább látom a végét, és nem kapja be keresztbe. Fakocka, gumi majom, műanyag duplo darab és figura, telefontöltő, konnektor vakdugó, szösz, cérna, alma, küszöb, kanapé huzat, újság tök mindegy. A szakácskönyv utolsó 2 lapjának a negyedét is elfogyasztotta, amíg zuhanyoztam. Más gyereken - nemtől függetlenül - a közelünkben nem tapasztalok ilyen csócsálást. Lehet, azért, mert soha nem volt cumija? Viszont az ujját sem szopta soha. Passz. Majd csak kinövi. Érettségin elég hülyén nézne ki gumi majommal a szájában.

Megvan az első kis szandál is. Eddig puha talpú tutyiban nyomta itthon, de miután ilyen szépen jár megérdemli itthonra a szandált. Kis torkos lába van, gömbölyű 19-es talppal :). Hogy lesz ebből büdös 42-es? 

Szép futható idő van végre. Tessék menni kifele D vitamint szívni!