tűkkelütött

Itt lebeg körülöttem az akarás, hogy írjak, csak általában vannak fontosabb, tűzoltásra váró tevékenységek. Most kicsit utolértem magam vagy legalábbis közelítek. Hatalmas része van ebben Katika néninek, aki eljött, és szinkronban vasaltunk, így végre az a nyomasztó 10 m3 ruha, és kis millió ing eltűnt a fotelből, és környékéről. Ilyenkor megfogadom, hogy nem hagyom elszabadulni a poklot, és azon nyomban, ahogy megszáradtak a dolgok, teszem a vasaló alá, és mennek rendben a szekrényben. Simán én vagyok a hülye, aki az atlétának való fehér pólókat is vasalja, meg a pamut pizsama nadrágot... Úgy tűnik kezdek megzuhanni, "elkorcsulni", és nem lesz időm/erőm/kedvem/kapacitásom ezt majd így is folytatni. Vagy csak segítséggel, mint most. Sikerült kiganézni a nappalit is, átpakolni a polcokat, felszabadítani újabb részeket a gyerek keze alól/elől, átrendszerezni és elsimítani. Ma talán a francia elmaradásom végét is elcsípem, és marad kedvem sütni valamit a héten.

Pénzt felvenni robogtunk Mózival délután az eső lógó lába elől, és a Liszt Ferenc utcán összeakadtunk egykori kedves szülésznőnkkel. El volt olvadva, hogy Mózi egyből teli vigyorral fogadta. Nem akartam lelombozni, hogy többnyire így áll az emberekhez :). Annak ellenére, hogy jóformán nem is ismerjük egymást életem olyan fontos pillanatában volt jelen, és segített, hogy ilyenkor a nyakába borulnék, és úgy érzem, még szülnék 10-et, ha Ő is ott lenne Attilával. Lestipi-stopiztam a januárt már most nála, de természetesen majd konkretizáljuk a dátumot és a részleteket, ha közelebb leszünk. Neki is elnyafogtam, hogy tök nagynak érzem a hasam, meg ezáltal magam, és kb 22 hetesnek sacccolta a mostani 18-19-emet.... Még akkor is ha ez második. Mindegy. Jövő hét elején talán okosabbak leszünk, és hallunk majd egy 4. variációt méretre, korra, tervezett születésnapra.