tűkkelütött

Se vasalás, se ablakpucolás egyelőre. Gyöngécskén nyomjuk az ágyat itthon.... Olyan jól benyalta Mózi csütörtökön azt a nyavalyát, hogy sikeresen tovább ajándékoztuk sunyiban másnak is. Komoly felnőtt emberek hevernek a lába előtt, pl én is, Attila is, Nagymama, nagynénink, barátok is. Nem kímélve kicsiket nagyokat, mindenki tisztítókúrán van. Tegnap a biztonság kedvéért megnéztük, milyen a gyeremekorvosi ügyelet, és azóta semmi vész. Én is kezdek erőre kapni, nem is feküdtem vissza Mózi negyed 7-es ébresztője óta. Elővarázsoltam a kis listámat, amit mindig írok és frissítek, és aminek első helyén áll mindig a lakás rendbetétele. Éééés természetesen általában a lakáson nincs nyoma két kis kacsóm munkájának, most mással próbálkozom. Biztos, ami zicher ma még csak alma, keksz, banán, rizs, krumpli lesz terítéken, mert a holnapi első karneválra Mózinak rendbe kell jönnie. Olyan nincs, hogy mi ne vigyük ki valahova a tömegbe a 3 lábú kis horgászszéket (vagy tavaly még jobbat láttam: alumínium  3 fokos létra) és ne nézzünk bele a tiri-tarka áradatba. A képeket azért nem sikerült feltennem, mert az irodában maradt a pendrive. Csak hogy magyarázzam kicsit a bizonyítványomat :). Lesz majd, mert régen teregettem ki magunkról. 

Illetve egyszer régen nagyon régen, ígértem képet a fakanál bábokról is. Az elefánt sokáig nem készült el, csak részleteiben hevert a konyha asztal sarkán vagy hánykolódtak a pulton poháralátétként, de most célba ért ő is. Ezek felnőtt kézbe készültek. Gyerek csak nézheti belőle a produkciót :). Egyszer talán lesz báb paraván is....

Tegnap annyira aranyos volt Mózi meg a kutya. Olyan kitartóan tűri szegény pára, sőt lehet még élvezi is. Elkezdett lovacskázni rajta úgy, hogy a kutya fekszik a földön, és szemből a nyakára ráül, és csetteg. Utána pedig teljes hosszában ráfeküdt, és átölelte. Mire a gépet lövésre állítottam, elszállt a pillanat. Talán legközelebb.