Mózi szövegel

Olyan nagy szerelemben vagyok magammal, mikor már reggel 7-re futottam 53 percet, és mire kel Mózi már zuhanyoztam és kávézok is. Hiába tudom, hogy ezzel az énemmel vagyok kibékülve, aki legyőzi magát és saját renyheségeit, azért ez sokszor nem vagy keservesen megy. Energia magas bennem most, tevékeny napom lesz, már látom.

Az illatokkal megvezethető vagyok. Nincs okom rá, de néha olyan intenzíven érzem a fajtájukat (általában, ha éhes vagyok :)), hogy csak amíg a piacról hazagrasszálunk, úgy felszíííívom magam, hogy... szív, sűrít, lent tart, kipufog.

Először a csarnokot elhagyva a pékség, utána a Mele kávézónál a pörkölt és főtt kávé illat... A sarkon a Primavera fagyizó. Ha ezt a szakaszt eddig kibírtam egy levegővel, akkor a Kismandula cuki szellőzőjéből a tini disco tutti fruttis füstgépe ontja a tejszínhabos süti mámort. Ami egyébként süteményként igazán nem hoz lázba, na de áthaladni ezen a blokkon nem lehet anélkül, hogy ne szimatolnék mélyen és szaporán a levegőbe. Utána jön a Gödör étterem, ami igazi retro menzás feeling, majd újabb pékség... Itthon pedig kutya szag ;-).
Megosztok inkább pár gyöngyszemet Mózi szövegeléséből.

Jelenleg kedvenc mondatszerkesztése és szóhasználata:
- ha valamit egyedül szeretne véghez vinni:

Én csinálok zenét. Magától.
Én megyek be a szobába. Magától.
Én eszem meg. Magától.

- a másik ami különösen érdekli, a dolgok eredete:
Anyaaa, az mi? (mutat a reggeli öltözködéskor nőiességemre :))
A puncim.
Milyen punci?
Az enyém.
És hó(l) vetted?

Vagy mutogat az utcán emberekre, vagy itthon ránk
- Hó(l) vetted magadat?

:D

Miután mondtam neki, hogy így születtem, most már ő is azt válaszolja, ha visszakérdezünk, hogy Mózi, Te hol vetted magadat?
Így születtem.

Esténként kéri, hogy meséljem el, hogy bújt ki a pocakomból. Miért sírt, amikor "kipottyant" belőlem, és hogy ott kezdjem, hogy siettünk be a kórházba...

El vagytok hanyagolva

Tudom, mert én csinálom. Elnézést is érte. De hogy a pöttybe ne lennétek? Bölcsi szünet van, Mózi 7-kor kel, és este fél 10-ig le sem ül. Ha úgy adódik, és egyedül maradok az esti szeánsz idején, akkor megpróbálom csak azért is hamarabb ledugni, hogy naaa, azért már én is hadd csináljak valamit. De hiába. Alvás nincs belőle. Már most meg sem próbálom. Valamelyik nap negyed 9-kor jöttünk haza a játszótérről. Használható udvar híján a szomszédos játszit már magunkénak érezzük. Vagy azért mert sokan vannak vagy azért, mert senki nincsen ott este negyed 9-or.
Érzelmi dömping van belül. Nővérem zárta a szülési hullámot július 24-én, de ő már "csak" hatodik volt a sorban június-júliusban az egy szem fiúcskával :). Azért ez a sok közelálló produkált bennem sok ismerős, és hozzám közelálló érzést, ami belül láthatatlanban megtette a hatását. Annyiszor újraéltem a két szülést és azt a tenger sok gyümölcsöző érzést, hogy nem is akarom, hogy ezek kívülről is látszódjanak feltétlenül.
Holnap tervezem hogy hatékonyabb leszek itt az oldalon. Addig pedig egyetek sótlan pörkölt földimogyorót!

Fogtündér II.

Most este felfedeztem, hogy megjött a párja az alsó metszőnek. Mától két kis fogkezdeménnyel cincálhat Lóci. Teszi is :S

Fogtündér I.

Felénk a 'szárnyas fogas' még csak hozza a fogacskákat. Lócinak ezennel meghozta az elsőt, ami a jobboldali középső-alsó metsző. Ez így értelmes...? Ááááá, de cuki lesz :)

Tejfakasztunk

A Campus Fesztiválon Bori egészségére!!!

Isten hozott Bori Baba :). Brékó-brékó, itt sokadik Keresztanyád.

Úton van Kerekes Boríííííííííííííííí!!!

Vele együtt hamarosan születik Kerekes Apuka és Sándor Mama!

Kell valami elfoglaltság

A bölcsi szünet előtt, az utolsó napon kiadták az üzenőfüzetet, amibe havi rendszerességgel biztos kerül információ. Most írtak egy összegzést Móziról, hogy milyen jól beszokott a csoportba, milyen hatalmasat ugrott a kommunikációs készsége (ez a legszembeötlőbb), milyen jól eljátszik, és hogy mekkora nagy mozgásigénye van. Miután beszalad a csoportba, meg sem áll, csak enni, majd ebéd után egyből elalszik, de utána megint meg sem áll. Ezt veszem észre én is.... Lelőhetetlen :). Aminek örülök, sőt. Csak picit fárasztó. A héten egyszer kisétáltunk a Lovardához (amiről megemlékeztem), illetve másnap a 'Nagy Egyetem' előtti szökőkúthoz. Ez a színház mellől nem kis távolság egy 2 és fél évesnek - szerintem, de ő jött motorral, lábon, egyszer sem kellett felvenni. Kint aztán megint futott, ugrándozott, lépcsőzött, csúszdázott a lépcső oldalában, kavicsozott, majd másfél óra hancúr után haza sétáltunk, motoroztunk.... Ez egy felnőttől is szép teljesítmény. Tegnap aztán nem mentünk ilyen nagyot. Helyette beizzítottuk a pókhálós játékot, ma pedig reggel krumplinyomdáztunk.

 

A pókhálós játék lényege az lenne, hogy ragasztószalagból az ajtófélfák közé ki kell feszíteni a hálót, és abba papírgalacsinokat dobálni, célozni. A mi ragasztónk nem volt elég jó ragadós, így nem tapad bele a papír. Helyette ping pong labdákkal céloztunk át rajta.

http://lifewithleslie.net/spider-web-shooting-game/
ötlet innen

Lóci még csak csendes szemlélője a dolgoknak

Tartogatok mára is egy kis unaloműzőt a számotokra - Sándorság

Már olyan sokszor be akartam számolni róla, hogy Sanyikám és én miért lettünk Sándorok, hogy most nyélbe is ütöm a tájékoztatást. Biztos idiótaságnak tűnik olvasva (meg félre is érthető), hogy egy nőnemű lény, miért Sándor, főleg miért Sándor kölcsönösen. Még ebben a csavarodott világban is furcsa, ahol két lábon szaladgáló Kazetták is vannak anyakönyvezve, bődületesebb baromságokról nem is beszélve.

Próbáltam a neten ráguglizni, hogy megtaláljam az eredeti kiindulási pontot, azt a bizonyos továbbküldős történetet a maga bölcsességével, és amiket rendszerint csuklóból törlök, ha így kezdődik a tárgy, hogy : Fwd:...

Ezt valami miatt anno mégis elolvastam, sőt tovább is küldtem az akkori Kató Eszternek azzal a kérdéssel, hogy ugye mi is Sándorok vagyunk? És ja. Azok lettünk. Keményen összenőttünk a névvel egymás számára.

Próbálom felidézni a történetet.
Egy építkezésről szólt, ahol volt egy nagyon pozitívan gondolkozó, minden szar ellenére szépet kikerekítő (lehet kicsit az a balf*** kategória?) kőmíves, - mondanom sem kell - Sándor, aki egy napon lezuhant munka közben arról az épületről, amelyen dolgozott, és összetörte magát. Arra nem emlékszem pontosan, hogy milyen testi vagy szellemi/érzelmi fogyatékosságot szerzett, minden esetre ebből is csak a jót igyekezett kihozni, nem elmerülni saját bánatában.
Egyértelmű, miért voltunk annyira fogékonyak a továbbküldős, gejl történetekre, hiszen mélyebb bugyrokat kóstolgattunk akkor, de pozitív bőrünkből nem tudtunk és/vagy akartunk kibújni akkor sem. Így ragadt ránk a sándorság :). Most már Ti is tudjátok.

ééés a jó öreg Ország Boltja....

.... Tessék szavazni. Idén az első hely a cél.

Lassú, minőségi élet

A Slow Life* jegyében, illetve a bölcsődei szünetre való tekintettel elhatároztam, hogy felkerekedünk a fiúkkal délután, és veszünk egyszerű ping pong labdákat és gyűjtünk kavicsokat. Ehhez egészen a Lovarda előtti nagy placcra sétáltunk, és megfogadtam magamban, hogy út közben nem ejtem ki a számon, hogy Mózi, menjünk már, gyere, siessünk (vagy hasonló). Nagy baj nem lehet, ha találunk kavicsot, botot, van víz (bármilyen formában, csöpögve, folyva, lavórban, tálban, flakonban, spirccniben, permetezőben) és homok, föld. Hagytam, sőt leguggoltam útközben én is közelről megszemlélni a járda repedéseiben a poros hangyákat, megvártam, míg a Csapó utca végén a felhólyagosodott aszfalton oda-vissza 10* átmotorozott a bukkanókon, körbe tapogatta őket, amíg botot kerestünk, és a Campus előtti téren "csapozott". Vödör szám horda a zöld kisvödörrel a vizet a szökőkútból a díszburkolatra és a homokba. Boldogan válogatta a kavicsokat, amiket majd megfestünk a héten. 

Meg is lett az eredménye :) Már az Árpád térnél megkérdezte, hogy Holnap is eljövünk? 75 perc alatt értünk haza, kereken 8-ra, útközben pogácsázva.  Közben agyaltam, hogy holnap mit főzzünk, mi az amiben tudna segíteni maszatolni, milyen itthoni mókát találjunk ki. Az egyik délelőtt krumpli-nyomdázni fogunk, de csak ételszínezékkel, mert tartok tőle, hogy benyalja a festéket!! 

*A Slow Life mozgalom civil kezdeményezésként a nyolcvanas években jelent meg Olaszországban a gyorsétteremláncok elleni tiltakozásként, a helyi, hagyományos ízeket hirdetve. A Slow Life, Slow Food mozgalom nyitányaként az olaszok az általuk igen kedvelt pennét dobták a magasba Rómában, a Piazza di Spagnán, felhívva a figyelmet a nagyvárosiasodás negatív hatásaira . Ezt követően megjelent a Slow Travel (Utazz lassan!) mozgalom is, amely arra buzdít, hogy hagyjunk időt a barangolásra, az országgal való ismerkedésre, arra, hogy elvegyüljünk a helyiek között. Ne kipipálni akarjuk az élményeket, gyorsan és sokat kattintgatva a fő látványosságok előtt, hanem merüljünk el a részletekben - az sem baj, ha  el is tévedünk városnézés közben. (...)

A mozgalom szlogenje: Fékezz, élj tartalmasabb életet! Ez nem lustaságot jelent, hanem, hogy kevesebb dolgot csináljunk, és lassabban. Ennek a filozófiának a lényegét egyetlen szóban foglalhatjuk össze: egyensúly.

A Slow City (Élhető város) kezdeményezéshez eddig 16 ország 150 városa csatlakozott. Címerükön egy csiga van, a lassan járj, tovább érsz filozófiáját hirdetve, elutasítva a rohanást, a taposómalmot. Ezeben a városokban van idő a helyi hagyományok ápolására, a találkozásokra, a zöld övezetek karbantartására, arra, hogy egy padon ülve könyvet olvassunk. 

Míg az Élhető város mozgalom arra törekszik, hogy nyitott szemmel járjunk ott, ahol élünk, hogy megismerjük a sarki boltban a nénit, hogy kijárjunk a piacra, hogy támogassuk a helyi értékeket és a turizmust, a Slow Parenting (Nevelj lassan!) mozgalom a minőségi szülő-gyermek kapcsolatra helyezi a hangsúlyt. Arra, hogy legyen időnk meghallgatni a gyermek élménybeszámolóit, mesélni neki, és törődni a szorongásaival, félelmeivel. A játék elsőbbségét hirdeti a balettóra helyett. A mozgalom a szülők körében is megjelenő túlhajszoltságot szeretné csökkenteni, és alapgondolata a korai versenyeztetés, siettetés elleni tiltakozás. /Kádár Annamária - Mesepszichológia/

ZORÁN - Üres bölcsőt ringat a hold fénye

Hétfő volt, mikor született
Én kivártam volna, de nem lehetett
Tudod, a számla nagy, a munka se vár
S jött a hír, hogy a fiam már jár
Aztán láttam, ahogy nevet és fut elém
Hogy ő pont olyan lesz, mint én
Majd ugyanolyan lesz, mint én

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Neked hoztam, nézd, egy kis ajándék
Apa, pont ilyen lasztira vágyom rég
Gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el
Fiam, játszunk majd, de most mennem kell
Viszi lehajtott fejjel, egy könnycsepp se jön elő
Úgy dobom majd, mint ő
Mondja, olyan leszek pont, mint ő

(...)

Tiszakécske

Csak a saját gépemen lelt képekből garázdálkodok, mert este már lusta voltam, hogy az Attila videó-arzenálját is magamévá tegyem. Legyen elég most ennyi. FB frissül Attila keze nyoma által állandóan :).

Idén az e-World tábornak a tiszakécskei Tisza-parti Termálfürdő és Kemping adott otthont, ami nagyon jól sikerült. Nekem különösen. Talán az az egy délutáni másfél órás szunya, illetve hogy este is 11 előtt mentem el aluszni. Apartman házban laktunk, nem osztozkodtunk senkivel, világos volt, tágas volt, szépen felszerelt, modern, teraszos, légkondis stb. Szabad bejárásunk volt a fürdőbe, amit Mózi fenemód élvezett. Az elején kicsit óvatosabban, mondta is,  hogy félek a víztől...., (egyáltalán nem látszott persze :D) de azért belecsobbant párszor. Aztán különösen felszabadult. Alig lehetett magára hagyni szárazon, mert pólóstól, karúszó nélkül rombolt a víz felé. Attila meg sört elhajítva, átszökellve a padokon, mint a parti mentők, zúgott utána. Volt, hogy nem érte utol.... Én amennyire vízibolha voltam, mostanában annyira nem hoz lázba a strand. Valszeg azért, mert neki kell vetkőzni. Én meg azt nem szeretek már nagy közönség előtt :(. Mégsem éreztem azt, hogy de jóó lenne csak ázni a habokban vagy napozni. Az esti mulatságból sem vettem ki a részem 100 %-osan, de ki is aludtam magam :). Volt lángos, jégkrém, fagyi, kv, pont mint a strandon :). Jövőre ha ide jövünk, beizzítjuk a leendő sátrunkat is. Juppppííí! Lóci Tündérbögyörő most is hozta a formáját. Nézegette a leveleket, és a közte átszűrődő napot, hentergett, vigyorgott, aludt végig az autóban, éjszaka fogyasztott az anyjából. Jobb gyermeket kívánni sem lehetne :)

Sanyikám nem szült meg a hétvégén, pedig biztosra vettem, és mint a véres kardot hurcibáltam a telefont magammal. Hamarosan fújom a riadót itt is ;-)

Szerintetek jó napom van ma? :) Hógyispersze Boborján. 

Mózi, karján a pici fonott kosárral én meg Lócival babakocsistól kigrasszáltunk a piacra délelőtt, és volt nagy meglepetés. Volt EPER! Most július idusán. Nem érdekelt, hogy fóliasátras. Vettünk a barackok mellé ezt is. Apró szemű édes szamóca.... 

Amint sikerült átcserkésznem az Attila telefonjáról a videókat, és én is feltöltöttem a képeket, akkor megmutatom, Mózi mennyire élvezte az idei eW-tábort. Nagyon :). Mi is

senki nem szól, hogy a kurkuma az itt KUKUMA? holnap javítom, észre sem vettem, hogy lespóroltam az r-et. Szép álmokat!

Fűszer- és konyhai köcsögcímkék :)

Gyártottam magamnak itthonra az üvegekre, tárolókra címkéket. Aztán úgy vélekedtem, hogy felteszem eredeti méretben, és ha van kedvetek, nyomtassátok ki Ti is. Sőt, vannak még hiányzók, de Ti is írhattok, hogy a konyhátokból mi hiányzik még, és akkor gyártok olyat. Egyébként ezeket lementettem régebben valahonnan, csak az angol feliratokat leszedtem, és másik betűtípussal magyarul rögzítettem. Hagytam üresen is, ha esetleg kell a háztartásba :).

Csak hogy ne tűnjön lopott cuccnak.

Mára ennyi voltam.

Testvéremtől féltékenység nélkül...

.... kaptam a könyvet, ami pont időszerű is volt. Nem keresgéltem nagy pocakkal (és azóta sem) a könyvesboltban ilyesmit, csak bíztam benne, hogy majd belebotlok vagy valaki ajánlani fog legalább egy, testvérek neveléséről szóló irományt, amit vagy magaménak vallhatok, vagy mostohán kiebrudalhatom és elfelejthetem a benne foglaltakat. Akartam, hogy legalább alakuljon ki bennem egy út, egy cél, hogy kb mit szeretnék elérni, mi várható el tőlük és mikor. Én hogyan kezeljem és reagáljam le az itthoni vérszívást (mert biztosan lesz ilyen is :)). Több pszichológiával foglalkozó magazin, babás újság, link, könyv említi A beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyvet, amely ennek a szerzőpárosnak az első könyve. Még nem olvastam. De ez tetszik. Ugyanolyan fenntartással kezdtem el olvasni, amivel a szerző kezdi, hogy olyan nincs, hogy féltékenység nélkül, meg hogy ez még tőlünk távol van, sőt, lehet nem is ölt durva méreteket itthon, én majd nem fogom összehasonlítani a két gyereket (ahha, próbálom, mert tudom, hogy nincs alapja, de már a terhesség idején azt figyeltem, miben másabb, mikor és mennyire. és most is. nem is annyira a gyereket, vagy a gyerek személyiségét, hanem az értelmetlen tényeket. ezt fogom levetkőzni hamarosan. kibújok a saját bőrömből :)), és úrrá leszek a káoszon. Ha mással nem, annyival, hogy bevágom magam mögött az ajtót, és elmegyek harapni 10 gömb fagyit. Tényleg nem arról szól, hogy féltékenység nélkül megúszható. Nem is. Az én fejemen is tört szét bögre. Engem is rúgott hasba fapapuccsal nővérem, és olvasva a könyvet csak egyre több ilyen marakodás jutott eszembe. Amit most nem érzek égbekiáltónak. Szülőként sokkal sz@rabb lehet ezeket megélni. Azt is, hogy minél többet olvasok, minél inkább kitanulom a szülői szakmát, annál több sebből vérzik a tudat. Nem lehet már bűntudat nélkül kiborulni, elszökni, csapkodni, mert mindig eszembe jut valamelyik jó könyv, hogy na most akkor örökérvényű tátongó sebet ejtettem az anya-gyermek kapcsolaton vagy a gyereken, hiába nem ez lenne a cél. Ezért nem viszem túlzásba ez irányú eszmei bővülésemet. Nem tájékozódok fölöslegesen minden irányba. Nagyjából látom a sárga téglát. Nekem csak árnyalat kell, vagy ahol az utat benőtte a gyom átsegíteni valami jó ötlettel, elvvel. Hamar kiderül, mi igazodik az elképzeléseimhez. Mellesleg minden könyv és elhibázott zsigeri reakcióm után megnyugtatom magam, hogy én is ember vagyok. Abból is a tüzes menyecske fajta (Attila szerint :)). Elég jól bírom, elég sokáig, aztán lobbanok, majd újra csend. Nem petri-csészében neveljük a fiúkat, hanem kutyaszőrben. Na jó. BAZINGA!

Mikor neki kezdtem a könyvnek persze, hogy tetszett. Engedjük szabadon a rossz érzéseket című 2. fejezetben felméri a szülő reakcióját, ő mit és hogyan érezne, ha a párja hazavadítana egy másik ellenkező neművel, hogy itt fog élni velük, mert alapból imádja az első perctől fogva és ez csak mélyülni fog az idő során, de attól iránta nem változnak az érzelmei, sőt. Hát én ugyanezt képzeltem el, mikor hazakeveredtünk a klinikáról. És azóta is sokat segít Mózi kezelésében, megértésében. Középső gyerekként már a pocakban úgy viszonyultam Lócihoz, mintha ezzel a saját pozíciómat védeném. Azóta is megvan bennem ez az érzés. Hogy nehogy már róla kevesebb kép készüljön. Nehogy már neki ne varrjak ezt vagy azt csak úgy vagy a névnapjára. Nehogy már vele ne úgy legyen valami, mint korábban Mózival. Az egyik nagy mérlegelésemben is sikerült döntenem :). Mózi babanaplóját karácsonyra kaptuk még a születése előtt. Lócinak mind máig nincs, mert nem tudtam, hogy milyet vegyek. Többször neki futottam, hogy felmérjem a terepet, de úgy éreztem, nem vehetek olyat, ami az első 5 évét öleli fel, mert a Mózié csak az első hármat. Nem vehetek kisebbet, vékonyabbat, mert csak. Hülyének nézhettek ezt olvasva, de elhihetitek kutya nehéz érzés ez belül, hogy már most úgy lépkedek a porcelánok között, hogy évek múltán mit dörgölnek majd az orrom alá, miért szerettem kevésbé az egyiket vagy jobban a másikat. A gyerekek ilyenek. Ki is mondják, könyörtelenül rákérdeznek. A lehető legrosszabbat követem el, ha ugyanazt kapják. Mert a két gyerek nem egyforma, és nem feltétlenül ugyanarra van szüksége. Kicsit segített feloldani bennem az ijedelmet, hogy tudok-e elefántként is lepke módjára lavírozni a porcelánok között, de egyre biztosabban tudom, hogy a következő gyermek születési értesítőjében annak is szerepelnie kell, hogy nem csupán baba született, hanem újabb adag - most még konzervált - bűntudat és aggodalom.
Köszönöm.

Óóóó, tudom, hogy vártok, de régen volt és ritkán van olyan, hogy hiába íródik a fejemben jegyzet, nincs kedvem a gép elé ülni, és bepötyögni. Pató Pál Úr fele belém költözött. Vannak megint nem-szeretem, tolom, nyomom, elbújok előle feladatok (pitiáner itthoni tevékenység), amiről mindig úgy vélekedek este, hogy na majd az új nap hajnalán megcsinálom, kiselejtezem, szétszortírozom, bedobozolom, felcímkézem, kitakarítom, letörlöm, felszívom, elásom, megsütöm, beáztatom, eléneklem, megvarrom, lefutom, behomokozom, elviszem stb. És másnap estére még mindig marad belőle, és inkább csinálok egy kávét és egy müzliszelettel (most ez a favorit, de legalább nem ropi kilószámra) az ölemben olvasok valamit. Most pedig inkább átmegyek Lócival Cicanézőbe Dóriékhoz :). Utána meg várom a telefont (mert Sanyikám újra elérhető nő lettem!!!), hogy mikor indul a szülés, vagy legalább mikor van túl rajta az egyetlen Sándor. Holnap is azt fogom várni, és nem szortírozok, áztatok. Max jól szétnézek a Campus programok között, és azt az egy még ismerős arcot meg is hallgatom legalább. A többihez meg öreg lettem, nem ismerem.

Éljen Lóci!

Ezt még muszáj vagyok gyorsan kiakasztani a féléves almalé szürcsölő Kis Buddháról:

Lóci Manó holnap féléves

Attól, hogy itt nem számolok vissza hangosan, itthon megteszem. Lóci Baba holnap lesz féléves. Máááár??!!

Alkaron fekvőtámaszozik, de még mindig könnyű dolgom van vele, mert nem rámol, nem jön-megy, dűt-borít. Csak forog, és azt is inkább csak hátról hasra. Nem is lehet egyszerű bő 8 kg-ot mozgatnia. Nem tudom hirtelen, merjem-e elkezdeni hozzátáplálni. Mózinál egyértelmű volt, mert olyan sok időnek éreztem a fél évet. De most olyan hamar eltelt, hogy még mindig nem eszméltem rá, hogy Lóci már nem 2-3 hónapos. Néha még úgy kezelném. Nagyon jó hangulatú, visongó, mindenkire vigyorgó és hatalmas szemeket meresztő imádnivaló kis gömböc. Mózi hangjától, és gyamálásától el van olvadva. Élvezi ha nyüstöli, ha fogja a lábát a nagyágyon, és közben ugrál vele, vagy ráfekszik a hasára. Reggel alig várja Mózi, hogy felébreszthesse a következővel: Jóóóó reggelt Hóci Kapitány!!! És ezt a fülébe fújja meg puszilgatja. Most egy ideje fogyni vélem a csipkedést, szorongatást, karmolást. Csak megszokja, hogy ez a gyerek nem csak jön, de itt is marad :).

Jelenleg Mózi is a simább kategória. Nem nyalja le a krémeket, nem kapja be a szappanbuborék fújó végét, nem szopogatja meg a szappant és a fürdetőkrémet. Nem rámol le, inkább odaadja az elöl hagyott 'nem szabad' dolgokat, és tartja érte az arcát, hogy pusziljuk meg, amiért ilyen rendes. Békés, jó hullámon lovagolunk most. Mindannyian.