Mózi szövegel

Olyan nagy szerelemben vagyok magammal, mikor már reggel 7-re futottam 53 percet, és mire kel Mózi már zuhanyoztam és kávézok is. Hiába tudom, hogy ezzel az énemmel vagyok kibékülve, aki legyőzi magát és saját renyheségeit, azért ez sokszor nem vagy keservesen megy. Energia magas bennem most, tevékeny napom lesz, már látom.

Az illatokkal megvezethető vagyok. Nincs okom rá, de néha olyan intenzíven érzem a fajtájukat (általában, ha éhes vagyok :)), hogy csak amíg a piacról hazagrasszálunk, úgy felszíííívom magam, hogy... szív, sűrít, lent tart, kipufog.

Először a csarnokot elhagyva a pékség, utána a Mele kávézónál a pörkölt és főtt kávé illat... A sarkon a Primavera fagyizó. Ha ezt a szakaszt eddig kibírtam egy levegővel, akkor a Kismandula cuki szellőzőjéből a tini disco tutti fruttis füstgépe ontja a tejszínhabos süti mámort. Ami egyébként süteményként igazán nem hoz lázba, na de áthaladni ezen a blokkon nem lehet anélkül, hogy ne szimatolnék mélyen és szaporán a levegőbe. Utána jön a Gödör étterem, ami igazi retro menzás feeling, majd újabb pékség... Itthon pedig kutya szag ;-).
Megosztok inkább pár gyöngyszemet Mózi szövegeléséből.

Jelenleg kedvenc mondatszerkesztése és szóhasználata:
- ha valamit egyedül szeretne véghez vinni:

Én csinálok zenét. Magától.
Én megyek be a szobába. Magától.
Én eszem meg. Magától.

- a másik ami különösen érdekli, a dolgok eredete:
Anyaaa, az mi? (mutat a reggeli öltözködéskor nőiességemre :))
A puncim.
Milyen punci?
Az enyém.
És hó(l) vetted?

Vagy mutogat az utcán emberekre, vagy itthon ránk
- Hó(l) vetted magadat?

:D

Miután mondtam neki, hogy így születtem, most már ő is azt válaszolja, ha visszakérdezünk, hogy Mózi, Te hol vetted magadat?
Így születtem.

Esténként kéri, hogy meséljem el, hogy bújt ki a pocakomból. Miért sírt, amikor "kipottyant" belőlem, és hogy ott kezdjem, hogy siettünk be a kórházba...