tűkkelütött

Jön a fogam, no! A furulya is
teli van nyállal...

Úgy tűnik, ezt nem úszom meg egyik csecsszopó gyerekemnél sem :(. Éjszaka a szoptatásba belealszom, gyerek mozog már annyira, hogy csak a felsikító sírásra pattanunk ki az ágyból, mert leesett.... Még most is szaporán dobog a szívem és olyan gyengén rezgek belül ha felidézem az éjszakát... Egyem meg milyen rettenetes lehet neki is arra eszmélni, hogy BUMMM!! Hátha ez most terített bennem akkora bűntudatot, hogy többször nem játszom el, csak gyerekenként egyszer.

Most fejeztük be a barackozást. Olyan jó etetni, olyan finoman cuppog, olyan ügyesen szippantgatja le a kanálról, meg lapátolja be az öblös kis nyelvével. Azért még nem 5 perces procedúra egy nagy őszibarack elfogyasztása, de biztosra veszem, hamarosan fele ennyi idő alatt is leműveli.

az új trónusomban (kinövöm a régit)

Tegnap itt volt a védőnő (vártam már, mint a messiást), hogy saját környezetben nézze meg Lócit, hogy mozog, elég-e ennyi, biztos, hogy jól csinálja-e. Parásabb vagyok, mint Mózinál, főleg mert hatalmas mindene (feje, teste, kilója, szeme, étvágya :). Megnyugtatott, hogy nincs elkésve semmivel, elég küzdő fajta, de a tekintete mindig előrébb jár, mint a teste. Ezen aztán pikk-pakk begőzöl, hogy ő hason fekve nem halad csak hátra. Amikor nyugodt, akkor bűbájos, mosolygó, beszélgető, vigyorgó, szendergő. De ha nem, és kell valami, akkor hangosan visít, sír, egyre jobban begerjed. Látszik, hogy most már nagyon kell a társaság és szórakoztatás. Nem lehet bármikor betolni babakocsistól a fa alá, hogy nézegesse a leveleket, ágakat. Ölből, függőlegesből szebb a világ. Nyilván :). Miért vagyunk ezen meglepődve.

Kicsi Borinál látogatóban (pedig ő sem pici)