tűkkelütött

Részese vagyok egy 100 órás intenzív tanfolyamnak, ami nem nyelvi, hanem egyéb, és ami már önmagában derűre ad okot. Hát még az, hogy rég nem ültem tömeg közepén tömegközlekedési eszközön, most mégis ez tűnt kézenfekvőnek. Kívülről elég kifejezéstelen az ábrázatom a konstans fáradtság miatt, ami úgy tűnik két gyerek mellett egy állandó bekapcsolt filter rajtam, néha már fel sem tűnik, inkább csak tudom :(. Ettől függetlenül belül tarka-barka érzések megélésére vagyok képes így is. Most ez a buszozás is feldob gyermektelenül. Nem kell nekem már sok a vidámsághoz :D.

A tanfolyásról pedig majd beszámolok (vagy nem) ...