Nem akartam a bölcsi szoktatást egyből frissiben leírni, mert akkor csak arról számoltam volna be, hogy nagyon kapaszkodás van anyába, keserves sírás, bezzeg mikor ott vayyok, akkor magabiztos 'arcoskodás'. Az első héten csak 4 napot voltunk (szó szerint voltunk, mert én is a kispadról figyeltem vagy az átadóban voltam), kedden kezdtünk, de pénteken minden gond nélkül ott aludt. Evéssel nyilván semmi probléma, Erzsike néni imádja, hogy szépen eszik egyedül, és kb a csoport adagját elpusztítja egymaga. Öröm hallani, hogy tartja a tányérját, hogy kér még. Legyen az spenót, hús, máj, főzelék, ropi, kölesgolyó, kifli.... A desszert mandarin, kiwi már általában nem fér :). Az elválásnál volt nagy zokogás, és sokszor emleget, hogy Anyaaa... Erzsike néni ölébe gyűrödik ezerrel, ha leül a szőnyegre, más gyerek meg sem környékezheti, csak ő - nyilván, mint itthon. Második héten csak 2 napot járt, de az teljes nap volt alvással mindennel nélkülem, majd a takony és köhögés őt is legyűrte. Láz nem volt, oviba ilyenkor még simán járnak a gyerekek, de csüt-péntek Erzsike néni is szabadságon volt, így inkább lemondtam, nem sokkoltam a gyereket, hogy Anya nincs, és Anyát pótolandó Erzsike néni sincs. Újult erővel letoltuk a hetet, az elválásnál sincs különösebb gond, itthon is emlegeti a néniket. Az elmúlt 2 napban viszont mire lehámoztam róla az overált, átöltöztettem, belecselekszik a friss pelenkába, így azzal kezdem, hogy én teszem ott tisztába, nem adom ki a kezemből a melót. Ez kell a kis biztonságérzetéhez, mert utána csak annyit mondok, hogy kérek egy nagy puszit, cuppantja is az arcomra, és megy be ügyesen. Én meg menekülök, hogy meg ne halljam, hogy esetleg meggondolja magát, és elkezd sírni. Így legalább abban a hitben hagyom ott, hogy nincsen küszködés. VISZONT amikor meglát, úúúúgy, de úgy tud örülni délután, hogy ezekért megéri. A nagy szemeit még nagyobbra tárja, kereken csücsörít a szájával, és repkedve fut, elhajítva a kezéből mindent, hogy Anyaaaa! Anyaaa!! Bújik, ölelget. Az öltözőben már kezd nyílni a csipája, és virgonckodik újból.
Mindeközben előttem kitárulkozik a világ újfent. Fogja be mind2 gyerekem a fülét, szemét, de annyira nagyon élvezem ezt az időt most, hogy jajjj. Bele se akarok gondolni, hogy van-e, lehetne-e, kellene-e, hogy bűntudatom legyen emiatt, nem és nem engedek (ja..., könnyebb lenne egyébként ennyire sterilen átugrani ezt)! Az elmúlt 4 év nem rólam szólt, nem is rólam kellett, nem is akartam. Így van/volt ez jól. Este, délután viszont igazán 'slow' módjára tudom élvezni velük az időt. Gondtalanul megy a duplózás, vonatozás, kiskutyázás, mert akkor már nem akarok mást csinálni, nem feszít, nem nyomaszt, nem akar felbugyogni. Vagyis de, de az meg bugyog korán reggel vagy még ilyenkor este. Addig 100%-ban kikapcsolok. Most is. Betemetem magam a kacsapaplan alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése