Anyaa! Amikor mérges vagy, akkor elveszíted az egyensúlyodat?

:)))

Ezt nem most kérdezte Mózi, de találó. Hétfő óta vagyunk összezárva. Az állandó tag Mózi és én. Attila már elhagyta a lábadozót, Lóci pedig szerdán csatlakozott csak közénk 24 órás alvajárásra. Keményen legyűrt minket ez az influenza. Mózinak társult a láz mellé az első napokban orrvérzés, ami sajnos elő szokott néha fordulni a legváratlanabb pillanatokban, de most a nyűglődése és orrfújása, 'röfögése' mellé nem jött jól, mert nehezen állt el, sok vért nyelt, tüsszögött közben, fröccsent mindenre, úgy néztem ki hétfőn, mintha legalább a fele gyereket én ettem volna meg :(. Közben sok vért nyelt, amit hétfőn este (pont az ÖTYÉre indulásom előttre időzítve) kihányt az ágyába... Elég megrázóan nézett ki a világos ágyneműkön, és mivel van 100 párnája és alvó izéje (csökkentettem is a keretet) mindre jutott valami, és bár 4 évig sikerült minden matracunkat megóvni egyéb foltoktól, mert még ma is gumilepedő van a lepedőjük alatt, most persze nem úszta meg az sem. A fejénél lévő sarok fel volt már gyűrődve, így pont oda jutott a paca. Szegényt átöltöztettük, beáztattam, lehúztam a rétegeket, és átfeküdt hozzánk. ÖTYÉt lemondtam, Attila is 39 felett volt már ekkor. Éjszaka megint öklendezésre kelünk, de szegényben már csak víz volt. Közben futottunk a WC-re is, mert jött belőle alul is :(. Egyemmeg, mint egy kis erőtlen madár összeroskadva ült a fürdőszobaszőnyegen, amíg engedtük a vizet neki, hogy megfürödjön... Lóci reggel még ment bölcsibe, de lerottyantam én is. Mózi ekkor volt a legrosszabbul. Aludt, nem ehetett, öklendezett, de már nem volt mit hányjon. Belőttük Attilával, hogy ha a következő korty víz, tea sem áll meg benne, akkor megyünk a klinikára, hogy ne éjszaka kelljen. Fél óránként adtam neki egy-egy kortyot, meg egy-egy kiskanál reszelt almát, mint egy kis teszt-alanynak. Viszont innentől kezdve benne megálltak a dolgok. A láza nem múlt el, de szerdára szinte tökéltesen lett. Nem úgy Lóci, és mi. Akkor már Nagyanya vitte reggel, kedden ő hozta haza estére, mert bölcsőde után ott volt náluk. Szerdán mentem el orvoshoz, mert annyira köhögtem, hogy reggel megijedtem, mert a nagy krákogás és öklendezés hatására véreset köptem... Attila is 3. napja nem ment be dolgozni, ezért gondoltam, hogy tényleg szarul van. Száz réteg volt rajta is éjszaka, fáztunk, aludtunk hatalmasokat. Szerda estére már kicsit oldódott a helyzet, Lócikát agyonütötte a láz és a lázcsillapító, így este már jutott egy kis társasjátékozás is :). Csütörtökre Mózi újra visszaesett, lázas is lett. Innentől vagyok már kicsit frusztrált, mert sok ennyi bezártság, sok ennyi nyüszörgés, itatás, orrfújás, lázmérés és csillapítás, nyűglődés, főleg, mert én magam sem vagyok még százas. Csinálnám már a dolgom, alig várom, hogy mind jól legyünk is visszazökkenjünk az egészséges kerékvágásba. A legnagyobb öröm az volt, és még ma is, hogy besüt a NAP, mert jön a tavasz!!! De tök mindegy, ha még nagy lusta pelyhekben fog esni a hó, mert azt is várom, nem jutott még belőle az idei télre :)).

Csak remélni tudom,  hogy Ti jobban vagytok, és hogy hamarosan mi is.
Nagyanyának pedig köszönjük a helytállást, ebédeket, kalács kifliket, bölcsibe/ből szállítást, hátha nem nyalt be nálunk semmit...