Tudom, tudom...

Elég nagy az elmaradás és a témák eloszlása legkevésbé sem egyenletes. Pl a harmadik gyermekről egyelőre nem sok szó esett itt a blogon. Több oka is van, még ha később ezt zokon is fogja venni.... :). Ez már a harmadik állapot... Folyamatosan eszemben van, folyamatosan gondolok rá, hogy vajon ki van bent, vajon hogyan fog kinézni, kire fog hasonlítani, de azért nagyjából ismerős a helyzet. Nem kell felhívnom az orvost Attila unszolására azért sem, hogy zötykölődhetek-e vonaton, és a rolót is én húzom fel, nem pattan oda Attila, hogy ne erőlködjek :D.  Tegnap elég intenzíven álmodtam is róla, hogy mocorog bent, de nem kicsit, és minden kis hasamnak feszülő végtagja átütött a vékony bőrömön. Általában este van időm, szabad agyi kapacitásom, hogy igazán figyeljek rá, és ilyenkor el is kap az aggodalmas kíváncsiság, hogy miként fog ez működni. Hogyan fognak zajlani a napok, hogyan fognak viszonyulni a fiúk hozzá, hogyan fogjuk/fogom bírni a strapásabb időszakokat. Melyek azok a most fölöslegesbe elfolyó idők (néha úgy érzem, ilyen már nem sok van :)), amelyeket ügyesen és még hasznosabban meg kell művelnem.

Mózi nagyon érdeklődő. Látszik, hogy ő felfogja már. Sokszor kérdezi, ha eszem-iszom, hogy ezt érzi-e a pici baba a hasamban, ízlik-e neki, szereti-e. Érzi-e ha simogatja a hasam, jólesik-e neki... :). Vagy ha éppen haragos vagyok, akkor ezt is megkérdezi, hogy ezt hallja a baba is. Egyből tükröt tart... Okos ;-). 

Nyilván minden várandósság más, és csak 5 évvel ezelőtt történt az első, így semmi alapom nincs, hogy összemérjek egy totálisan más helyzetet ezzel. Viszont keveslem az energiámat. Sőt zavar, hogy takony vagyok. Estére rendszeresen. Alig várom az enyhébb őszi időt, mert erre is fogom :). Mint az öregek. Holott a hőmérséklet régen nem volt kifogás. 2 napja bizton állíthatom, hogy mozog, és azt is érzem. Már voltak erre utaló sejtéseim korábban is, de most tuti, hogy az. Gyakran érzem az ismerős motoszkálást bent. Hihetetlen mennyit jelent. Mennyire be tudja indítani az érzelmeket is. El is hiszem, hogy egy apának nehezebb dolga van, aki sokáig semmit nem érzékel, csak annyit, hogy asszony használhatatlanul fáradt és egyre szaporodik a bálnazsír rajta :). Na de hamarosan kívülről is érzékelhető lesz. Mózi is várja, tapogatja a hasam, hogy milyen érzés. Ezzel szemben Lóci nem sokat fogad be. Mondja ugyan, hogy azért nem szabad kalimpálni a hasam körül a lábával, mert pici baba van benne, de a bölcsiben pl "letagadja", ha kérdezik, hogy kistestvére fog-e születni. Mózi szépen meséli bent az oviban, hogy nem tudjuk még, hogy kisfiú vagy kislány lesz, mert majd most az ultrahang (!!  azért ez a szó az ő szájából még olyan szokatlan, de igyekeztem az ő értelmezése szerint elmesélni, miről van szó) fogja megmondani.

Holnap ez is kiderül biztosra. Már izgatott vagyok... Bármilyen kimenetelnek ugyanúgy örülnék. Ezt 100%-osan állíthatom. Kb 24 óra múlva visszatérek. Bírjátok ki addig Ti is!