Még néha engem is meglep, hogy már nem arról kell írnom, hogy beszél, forog stb, hanem, hogy
számol, szótagol. Ez a legújabb kedvtelés. Hogy szótagolva beszél, mint a robot vagy csak bizonyos szavakat szótagol, és számolja, hogy éppen mennyi az annyi. Kérdezget engem is, hogy mi mennyi, és összead. Oké, nem másodfokú egyenleteket old meg, Isten ments, de olyan jó látni, ahogy magától fedezi fel a dolgokat. Pl hogy hány pohár van az asztalon, és ha kiveszünk még kettőt a szekrényből, vagy a pultról oda is viszi, akkor mennyi lesz. Vagy ha egy ebből eltörik, mi marad stb. Látszik, hogy számok repkednek a fejében, mert az autókat, pickupokat számolja út közben, kiflit, kekszet, mazsolát. Kér engem is, hogy mutassam meg a kezemen mennyi a 10, a 8, a 36, 75, 200... A másik újdonság egy ideje, hogy különféle szavakat keres, amelyek 1-1 hanggal térnek el egymástól. Vagy a szó elején vagy valahol a szó közben. Pl bOci-bAci vagy Boci-Poci stb. És úgy örül, amikor ilyenekre eszmél egy-egy mondatban. Ha tudatosan akar párokat keresni, akkor gyakorta abszolút nem a hangzást nézi/hallgatja, hanem a kinézetét a dolgoknak. Ezeken jókat szoktunk rötyögni még lefekvéskor vele az ágyban. Mert sokszor nem bírom kacaj nélkül :).
Ma az oviban is mondták, hogy milyen gyönyörűen elszavalta a Cinege cipőjét. Én ezen nem lepődtem meg, mert bár egy időben nem mondta vissza a dolgokat, de látszott rajta, hogy ettől függetlenül pöpecül áll minden rím a fejében, és tudja, csak nem mondja. Az autóban lelkendezett nekem is, hogy tényleg milyen jó dolog az éneklés az oviban, és látom rajta, hogy valamitől megjött a kedve, bátorsága a szerepléshez. Én pedig imádom a hangját (legyen az ének vagy szavalás), és ahogy vissza-visszakérdez, hogy Jóóóó, Anya?. Jó hát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése