Télapóka, jujj, jujj, jujj...

Az arcomba havat fúj.
Szakállából szerteszét
Rázza a sok pelyhecskét.

Kacagnak a gyerekek
Kapkodják a pelyheket.
Nem baj, nem baj, ez a jó,
Rázd a havat Télapó!

Ilyet nem szoktam, de most párhuzamosan eszem, és írok. A délelőttöm eddig nem sok tárgyiasult eredménnyel telt, viszont széthordtam reggel a fiúkat, aztán haza jöttem. Majd fél 10 után elrobogtam Lóciért a bölcsibe, elvittem az oviba a Miku várásra. Megnéztünk egy bábelőadást, egyedül nem akart maradni, sőt érezhetően tartott a sok gyerek tapsikolástól és kiabálástól. Vigyázzz, mögötted!!! Kb :)

Aztán a csoportszobába mentek, mert letakarva ott várta őket egy hatalmas kipic-kupac ajándék, amit az oviba hozott Miklós. Majd azzal játszottak kb 3/4 órát, én itt lógtam ki a városba legalább elintézni, amit el akartam, de pucoltam vissza, hogy Lóci ne ijedjen meg a Télapótól, mivel ő direktbe még nem találkozott vele, és mondta, hogy nem is akar... Visszaértem, bár 100* lefőttem addigra. Ott csücsültek a szőnyegen, kivéve Lóci, mert ő az én ölembe telepedett, és mondták-mondták a gyerekek a verseket, dalokat. Amiket Lócika ismert azt fennhangon ő is kántálta, énekelte. Olyan cukik voltak. Majd ..... dörömbölés az ajtón. Lóci felugrott az ölemből,  hogy kitárja a kis kaput, de mondtam neki, hogy ez már biztosan a Mikulás. Nem szerettem volna, ha megijed, így tudtam, hogy nem fogja kinyitni az ajtót, és visszaiszkolt hozzám :). Jó fej volt az öreg, énekeltek neki a gyerekek, Lóci volt az első, aki rázendített a Hull a pelyhesre... De végül közösen nem azt énekelték, ami láttam, hogy picit kedvét szegte. Mert ahogy vége lett a dalnak, megint belecsapott a húrokba a hull a pelyhessel, de megint nem az volt... Sutyorogtam neki, hogy nem baj, majd Mózika megtanítja velünk ezeket az újakat is. Utána Miklós kiporciózta a csomagokat, nagy bátran állt fel Lóci is, és vette át vigyorogva. Úgy vettem észre, hogy nagyon jó volt, hogy ott voltam neki, de szerencsére jó élményként csapódott le benne, nem félelem és rettegés a következő évi miklós-váró. Kb felmarkoltuk a csomagot, és iszkoltunk vissza a bölcsibe, hogy legalább az ebéd végét elkapjuk. Még éppen jó időben estünk be. 

Úgy veszem észre, a beszoktatással nem lesz gondunk, ismeri már az össze gyerek, illetve Ő is a többieket, óvó néniket, dajka néniket, a terepet, játékokat. Pont ideális lesz a január eleji kezdés, mert akkor még nem tervezek szülni, akkor még át tud állni, és én is tudom támogatni ezt a fene nagy projektet ;-).

Ebédidőnek pont vége, búcsúzom gyerekek! Ho-ho-hóóóó