Szinte biztosra vettem, hogy ilyenkorra ketten leszek. De úgy tűnik, egy nagyon szabálykövető és tisztelő nővel van dolgunk, aki jól érzi magát a melegben és bennem. Nem csodálom... :).
Tényleg, arról még nem is osztottam meg betűt, hogy a múlt heti szerdai klinikás napon (amikor szó szerint egész nap kint rostokoltam...) a fiatal UH-os orvos miután kiderült számára, hogy 2 fiú már van a harmadik készülő gyermek mellett segített feltápászkodni az ágyról, és lazán megereszti a rózsaszín galléros pólója alól, hogy Akkor gondolom, várják a kis tököst otthon a többiek... Persze köpni-nyelni nem tudtam :) Csak annyi jött ki belőlem, hogy ez most komoly???!! Ez volt az első UH, hogy nem kérdeztem meg, hogy éppen minek láttatja magát az új lakó, mert már nem akartam hülye lenni :)). Erre ő: miért, nem mondták magának még eddig, hogy heréje van. Neeeeem! Sőt!!! Mivel abszolút nem ismertem az orvost, nem láttam jelét sem a poénnak az arcán. Néztem az asszisztensre, hogy most akkor mivaaaan? Kezdjem el átszortírozni az őzikés, rókás, nyuszis ruhákat? Látta rajtam, hogy nagyon nem tudom, mi a pálya, kicsit közelített. Most kinek hisz? Nekem vagy a többieknek? Mondtam, hogy nekem végül is teljesen mindegy, csak jó lenne biztosra menni, és hogy a többieknek hiszek... Megnyugtatott, hogy jól teszem, és ne pakoljam újra a szekrényt. Kezet fogott, gratulált, hogy minden rendben, sok sikert... Blööeeeeeeeeeee :D!!
Még az is lehet, kivárja a hivatalos februári dátumot, és csakazértis nem csapódik a januári sormintához. Fittnek nem nevezném magam, de azért amit nem lehet tologatni, halogatni megcsinálom féllábon állva is... ;-). Inkább annyi a bajom, hogy már mindent erre tettem fel. Hogy addig már világot megváltani nem fogok. Majd szülés után kezek bele ebbe is, abba is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése