Fordított ozmózis

Amíg altatom Lolát, és mélyül az álma a mellkasomon, van időm FB-ra, indexre, 444!-re és követett blogokra. Teli a FB iskolai első naposokkal, bölcsit-ovit kezdőkkel. Érdekes, középiskolás, egyetemi képekből keveset látok :). Első blikkre az ugrik be, hogy mennyire nem csípem, amikor valami nemzetközi vagy hazai szinten történő esemény, ünnep miatt ömlik a FB-ról a gyereksereg. Aztán hamar megválaszolom magamnak, hogy nem vezet mindenki Tűkkelütöttet, hanem a FB-on 'blogol', szóval kvittek vagyunk :D. Altatáskor a sötétített nyugiban, jobban hatnak rám a képek, cikkek ezzel kapcsolatban, emlékszem én is pityergésre, fátyolos tekintetre, mikor bevezettem a fiúkat bölcsibe (vagy búcsúztunk el), mikor először engedtem el a kezüket, vagy először volt Mózi 2-3 napot Mamánál és Nagyanyánál. Már nem én voltam az egyetlen fényforrás, "maszatos" lett a steril anya-gyerek kapcsolat (a Zapa az más...), kipottyantam a Zenit szerepből. Azóta egyre több az ilyen meghatározó ember, amivel nincs is semmi gond, sőt. A legjobb, hogy szépen illeszkednek egyéb közegbe, hogy a véleményüket nem csak én formálom, egyre több lábon állnak (lassan, mint egy lakodalmas asztal... ;-)) mégis többet gondolok mostanában kamaszkorra és kirepülésre, főleg Lola vonatkozásában. Mármint a nagy tapasztalt az, hogy a fiú gyermekek elég jól lemorzsolódnak az anyjukról, míg a lányok egy kanyarral örömmel újra visszatérnek, telefonálnak gyakrabban, többször kérnek segítséget bla-bla-bla. Lehet, én ezért kaptam egy kislányt? Mert olyan rettenetesen félek, hogy a fiúknak felnőtt fejjel nincs szükség az anyjukra (értsétek jól, ne szó szerint; sőt, inkább nyugtassatok meg, hogy nem így van...)? Szerintem igen. Mert nagyon rég nem akadt a gombóc a torkomra írás közben, és ereszkedett rá a "szürkehályog", most hirtelen mégis. Nem tudok csatolni se iskola küszöbön álló gyereket, se bölcsi búcsúztatót, sőt picit megfáradt anyaként vártam az ovikezdést :( mégis ez a fordított ozmózis annyira működik és hat, hogy más meghatottsága erősen feloldódott bennem...