2016. szeptember 25., vasárnap

Művész Úr

Művész Úr keze alá dolgozok az eszközök kikészítésével
Töltőn van Lola és Mózi is, mert a játszóház előtt kell a maximális energia. Tegnap este nagyon nem részleteztem a mélyen-úszó érzelmeket, most sem akarom, pedig annyi gondolat megfogan a fejemben, amikor van rá mód. Reggel mikor átbújt Mózi az ágyba, azt mondja, jó, hogy nincsen itthon Lócika.... Ohh... - mondom - dehogyis. Láttam pedig rajta, hogy örül, hogy kimondhatja, de már javította is, nehogy ne járjon a kedvemben. Hogy igen, jó, ha itt van, csak akkor olyan nagy a csatatér és a hangzavar :D. Na persze, ez nem a Lóci "hibája". Egyértelműen érezte Ő is, hogy most van idő és figyelem, mert van jobban lehetőség. Ketten együtt tényleg olyanok, mint egy csoport óvodás. Nem kettő ovis gyerek, hanem tizenkettő. Ha egyedül vannak, akkor annyira nem versenyeznek. Különben pedig rengeteget javult/változott a kettőjük együttműködése is. Nagyon sokszor látom, hogy abszolút nem kell sem a láthatatlan kéznek közbeavatkozni, se a láthatónak. Lócika, csapatban könnyebb :)) vagy Mózika csináljuk együtt? Sokszor tudnak már közösen játszani visítás, csipkelődés nélkül. Azért egy csöppet távolról is űberelni kell egymást, egyedül ennyi félelmem volt az ilyen megbontott szülő és gyermekleosztásban. Hogy ne legyen versengés a gyerekek kegyeiért, és ők se erre játszanak, hogy de én itt voltam Anyával, én meg ezt kaptam Apától stb. Mozi után is megkérdezte Mózi (ugyanúgy a Kis kedvenceket néztük, csak az Apollóban már nem adták, maradt a CC), hogy a Lócikáé előtt is ugyanezek a reklámok és Mignon mese volt? És persze látni kellett volna a megnyugvást és megkönnyebbülést az arcán, hogy PONTOSAN. Lócika is evett pattogatott kukoricát?

Továbbra is átjárja az alkotás öröme. Dóritól tegnap elcsaklizott egy hegyezőt. Anya, ugye milyen jószívű Dóri, hogy nekem adta? Cserébe rajzolunk neki valami szépet? Mert mindig viszonozni szeretné. 
Délelőtt festeni támadt kedve, így megterítettem neki, el ne múljon a vágya. Adtam neki ragasztót, levelet, fogpiszkálót, festéket, hagytam hogy maszatoljon tenyérrel ecsettel. Javaslom mindenkinek. Ezek voltak a mi hozzávalóink. nejlonzsákból kivágott festős kötény :), és milyen jól is jött... És a többi. 
Gyorsan kellett fotóznom,
mert tobzódott az ihlet

utolsó simítások: a levelek felragasztása,
majd felfogpiszkálózása, mert nem álltak meg :)

Kész a mű, a Mester pihen

1 megjegyzés: