Annyira szeretem Mikulást

Meg a gyerekeket, hogy hisznek benne, és meglepetést lehet okozni vele. Nem felejtem el Mózi tavalyi mozdulatát, amivel felfedezte, hogy itt járt éjszaka. Korábbi években a konyhába jött, és ők a belső szobában aludtak, így nem állt fenn a veszélye, hogy épp meglepnek minket miközben a csizmaszárba tömünk. Idén Mózi beszaladt a szokásos IKEA fellépővel a szobájukba a két ablak közé, hogy ide készíti a kekszet és vizet (hátha laktóz érzékeny az öreg ;-)), sőt a kekszes tálba beleállított egy rénszarvas agancs hajráfot, amire jó sok csilingelő kolomp is volt ragasztva. A két ablak közé kifeszített damilra - biztos, ami biztos - felfűztek 6 csengettyűt is... Az állatos kekszeken kívül 3 db torok cukor és egy törpikés szőlőcukor is várta, mert hidegről érkezik, hidegbe megy, be ne rekedjen szegény :). Az ő csizmájukon túl bekerült a Lola kis fehér lábbelije is. Nem kockáztatom már a reggeleket, hajnalokat, este úgy fekszünk, hogy bekészítünk mindent. Most azért volt bennem izgalom, amíg a zörgős zacskókat beállítottam, kimarkoltam a kekszet a csörgő akadályok közül és kivittem kiinni a vizet, majd vissza. Ilyenkor hangosabban zörög a celofán és sehogy sem akar megállni a csomag a mandarinokon... Végül nem kelt fel egyikőjük sem. Csak hajnal 2-kor Mózi, 5-kor Lóci. Sajnáltam, hogy azt az első reakciót idén nem láttam a szemükön, de videó idén is készült. Pár napig csokit reggeliznek csokival, mert az oviban is járt Télapó, nagyon feldobva robbantak a nyakamba, amikor megérkeztünk értük. Itthon pedig bontogatják az adventi kalendáriumot, amibe nem sikerült megvalósítanom minden elképzelésemet, így marad ötlet jövőre is. Már ami a meglepetést illeti és nem a kivitelezést. Még arról nem is csatoltam fotót, pótlom hamarosan, mert egy egész ÉVA ADVENT magazinnyit fotóztunk :D. Na jó, nem pont, de vannak ígéretesek, amiket pakolok majd hamarosan.

Mózi terített a Mikulásnak :)
(Lócika lábujja lóg bele a képbe...)