... semennyire :). Egy tízéves (!!) Anya átvirrasztott éjszakája címet kaphatná a mai nap (is). Ha akarnék sem tudnék hunyni. December óta különösen intenzíven rá vagyok hangolódva Mózira a receptoraimmal, és ha csak nézem, meghatódom. 10 év. Az első kerek szám. Az első helyiérték ugrás. Az iskolából is úgy jöttünk el du, hogy a kaput átlépve, emlékeztette magát, hogy utoljára lép ki 9 évesen, legközelebb úgy jön be, hogy két számjegyű lesz :).
Hányszor neki kezdtem ennek a posztnak fejben, pl mikor a decemberi gyerekszoba festéssel és ágyszereléssel egy időben Mózi hímzett születési értesítőjét is felújítottam: kiszedtem a keretből, kimostam, vasaltam, és felragasztottam... Erre rakódott/rakódik a Sanyikám okozta ellágyulás, ha csak arra az értesítőre nézek. Mert ezt Tőle kaptuk, ő hímezte (szivecske).
Vagy akkor is, amikor elém ugrott egy könyvből az a Kodály Zoltán idézet, hogy "Az anya nem csak a testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel".
Vagy mikor a napokban pici kori videókat néztem. Te jó ég.... Remélem, megszületett már a feltaláló, aki sikerre viszi az időgép megalkotását, és vissza tudunk röppenni ideig-óráig, mert annyi-annyi mindent szeretnék még egyszer újraélni.
