Ott tartottunk, hogy egyéves szülinap...

Némi vacillálás után Prágában ért utol minket az esemény. Először kicsit tartottam az ötlettől, hogy nem a szokásos otthon a család, torta, ajándék, babazsúr módon ünneplünk a pontos dátum napján, de nagyon nem bántuk meg. Azt sem venném zokon, ha így zajlana minden éveben. A családi kicsi-kocsit felavatandó megtoldottuk az Attila szükségszerű vasárnapi kötelezőjét még 3 nap lébecolással. Különben is szeretem a szállodákban, hotelekben stb-kben a reggelit, így könnyen táncba vihető voltam. Mózi még nem tud tiltakozni. És oka sem lett volna rá. Szombaton reggel indultunk 11-kor (nálunk ez a reggel), és egyszer álltunk meg hosszabban Csehországban valahol, amikor feltűnt, hogy az üzemanyag árak már nem euróban vannak kiírva. Gyorsan vettünk autópálya matricát, mert távcsővel sasolnak a sztrádán csoportosan a sünök. Egy kis busz árnyékában csorogtunk le a legközelebbi kútig, ott megetettem a Mózi gyereket, Attila hunyt 5 percet, ittunk kvt, ezek után már csak Prága belvárosában álltunk meg. Szombaton szoktuk a környezetet, késő délután felmértük, hogy hova is esik a szállásunk, este Mózi altatás és suttogás, hogy a felszínen lebegő közel egyéves nehogy felébredjen. 3 ágyas szoba hármónknak kevés, még akkor is ha Mózinak van utazóágya. Ezt szűrtük le egyedüli következményként a 4 éjszakából. Legközelebb 2 szobás apartmant kell bérelni, hogy ne legyünk egy légtérben, mert akkor este megvagyunk lőve :). Csak nyugdíjasok módjára suttogunk a konyhában a földön és iszunk, mert mást nem lehet. Felénk ünnepszámba megy a TV, de szlovákul, csehül nem élvezhető. Különben is 16 csatornából tizenhármon lőnek és fojtogatnak, a maradék 3-on TV shop van, romatikus brazil kultúrsokk vagy helyi vetélkedő (a többi nemzetközi csanelt pedig indulás előtti nap találtuk meg :)). Vasárnap az én térképértelmező képességemre hagyatkozva kiadós reggelit követően!!! megindultunk megtalálni az EYYC 2012 helyszínét. Utólag visszapörgetve a bóklászást olyan volt, mintha én a térkép aljáról néztem volna által, és mindennek az ellenkezője fele indultunk el :D. Csak a start előtt próbáltam bebiflázni nagyobb kereszteződéseket, utakat, meg jegyzeteltem a telefonomba... A fő hogy megtaláltuk, a reggelit meg lesétáltuk. Okulva térérzékenységemből legközelebb GPS-sel meneteltünk. Meg kell jegyeznem, ő sem volt profibb nálam. Itt lepasszoltuk Attilát, utána Mózival haza karistoltunk nézelődve, ettünk, aludtunk, olvastunk. Az éjszakát nem vagyok hajlandó részletezni, mennyire sikerültek, nem sikerültek. Tény és való, hogy a reggeli asztaloknál nem sok mosolygós ábrázat fogadott minket. Kb úgy közelítettük meg az ebédlőt, mint Tom&Jerry, mikor hason kúsznak-másznak felvéve a felszín és a lépcső alakját. Menet közben oldódott a légkör, Mózi vigyorgott mindenkire, így kicsit javult az ázsiónk. A következő reggelt megint a béka segge alól indítottunk, de innen szép nyerni... Csuda egy erőszakos kis lény lett. Ráadásul, ha nem az van, amit ő akar, akkor könnyek nélkül acsarkodik. Nem tudom, kitől tanulta ezt vagy hogy mennyire átmeneti. Mélységesen nem szeretném letörni a szarvait, de ha így haladunk össze fog akadni az enyémmel :). Ahogy közelítettünk a szülinaphoz, annál többször emlékeztünk meg a tavalyi ámokfutásunkról Pest és Debrecen között, majd a 24 órás klinikai születésről és az azóta eltelt időről. Nem akarok olyat írni, hogy úgy repül az idő, még akkor sem ha így van. Mózi egy tünemény. Egy igazi Kisherceg. Ezért is varrtam neki még itthon egy koronát meg alkottam girlandot, hogy legalább ennyi hazaival ünnepeljünk. A nagycsaládi köszöntés meg majd most következik hétvégén.

Mózi Cica 1 éves!!!

Este átsétafikáltunk a Károly hídon, ahonnan pont elkaptunk egy tűzijátékot is. Attila azt mondta, hogy választhatott, hogy 2 ágyas szobát kérünk károly hidi tüzijátékkal vagy 2 szobás apartmant 'füst' nélkül, így inkább lett az első variáció :D.
Nagyon pikk-pakk tova surrant a vakáció, ma már itthon is vagyunk, sajna. Újra kolbászolnak körülöttem a szennyesek és vasalnivalók, de jó strucc tanítványként ma még homokba dugom kicsit a fejem, és csak a legszükségesebbeket intézem.

Nem szeretnék elfelejtkezni arról sem, hogy Mosonmagyaróvártól én vezettem egy pötit. Életemben először autópályán, életemben először kombit. Szerettek is a sofőrök.... Az első jó húsz km-ben előzni sem mertem. Örültem, hogy gurulunk jó irányba, jó sávban. Aztán próbálkoztam. Előztem is!!!! Meg nem is. Kezdett oldódni a görcs a hátamban, csuklómban. A fő, hogy lassan leomoljon a vezetni nem merésem.