tűkkelütött: Vége van a nyárnak

… nagy bánata van a Sárika madárnak :)).

Ritkább lesz a bejelentkezés, majd a szeptemberi újrabootolásról írok feltétlenül. Túl egyhangúak a posztok, nincs nagy dráma, nagy fennakadás, nagy küzdelem. Csak szimplán zajlik az élet, suhan az idő, és fognám vissza, h időzzön többet nálunk.

Itthon mindig selejtezek/rendszerezek valahol, valamit, most a ‘konyha-kamra-hűtő’ szentháromság megint jó lesz, a garázs-padlás-mosókonyha pedig jobb ha be van csukva 😁. Töménytelen cuccunk van. Sokat hőbörgök miatta, néha a fulladás kerülget. Főleg ha belegondolok hány fordulóval áramlik be és hánnyal ki. A családok átmeneti otthona a mentsváram. Oda semmit nem sajnálok elvinni.

Megint tiszta kívül-belül - béke belém

Kb 6 napig ez is makulátlan 😁 - extra békesség nekem

Valszeg rám tört valami kapuzárási pánik (vagy bármi is legyen, nem bánom), mert ez a bicajozás annyira lelkesít, álmodok róla tarka vicceseket, elmegyek amikor csak tudok pár órára tekerni, és apait-anyait beleadva hajtok, mintha a Tour de France-on lennék legalább Vas Blanka 😂. Ilyenkor totálisan elmásznak a határok bennem, hogy mi a normál, mi a túlzás. Átesek vajon a ló túloldalára, és ha igen, vannak-e már elegen a túloldalon, hogy legalább puhára essek? Már az őszön-télen agyalok, hogy akkor hol és mikor fogok tudni kijárni a drótparipámmal, hova is tekerek, mi a cél? Kell egyáltalán vagy elég csak, hogy élvezem? Analitikus énem fürdőzik a statisztikában. Vagy a táv több vagy a km vagy nem kattog a térdem, vagy jobb a pulzusom, vagy kevesebb a kg (vagy épp több 😁), jobb a fitnesz-kor vagy a VO2 max. Annyira kellenének hegyek, legalább pici emelkedők. A széllel nagyon harcolunk. Néha hangosan mondom, hogy “a f@xomba…!” amikor szembeszáll velem. Próbálom megszelídíteni magamban ezt a dühödt hasztalan hisztit, és az előnyét látni. Hegy nincs, szél van. Tessék neki örülni, ez is egy plusz funkció ezen a nagy lapos tenyéren. Most így vagyok. És ez most így megint annyira pont jó/túl jó.

A szabadság alatt sok mindent megvalósítottunk a gyerekek kedvéért is. Szerettek volna strandolni, szerették volna ha itt is alszik Bendi, voltunk moziban is Gru 4-et nézni. Szerettek volna tejszínhabos-nutellás gofrit M&Ms-szel, voltunk Pesten Cyberjumpolni, Balázs Kicks sneaker boltjában, Valter Ati Grinta kávézójában és bicikliboktjában/szervizében (ami szemben van a budai Reflexshoppal). Lolával alkottunk az Egész évben Findusszal könyvből újrahasznosított kisautót, nagyon várta már. Volt itt Poszika a gyerekekkel egyik nap. Lett medencézés, focizás, tenisz, családi filmezés, főzés, Szmöre burgerezés, almáspite fagyival, vezetés, kutya-oltás, gyerekeknek kullancsoltás. Szerintem kitett magáért a család, és még el sem fáradtam. Idén egyszer sem mondtam, gondoltam, hogy akár kezdődhetne is a suli 😁, sőt. Úgy érzem magunkat, mint a covid idején. Hogy nekünk ez jó, boldogulunk egymással a handicap-ekkel együtt ❤️.