Az augusztus huszadikai hosszúhétvége után kiderült, hogy előre kell hozni 10 nappal a műtétem, mert ciklushoz kötött, és az utóbbi három hónapban megborult az addig szinte tökéletes sorminta, és kevésbé tervezhető :(.
A július és augusztus derűsen, stresszmentesen telt, nagyon jól félre tudtam tenni az aggodalmaimat a júniusi kedvezőtlen lelettemmel kapcsolatban, jó volt a nyár, tartalmas, aktív. Huszadika után kezdtek viszont bekúszni megint a szorongató érzések. Nem vészesen még. Szükségem volt vérvételre, EKG-ra, mellkasröntgenre az altatás miatt, minden olajozottan és időben történt, szép eredményekkel ahhoz, hogy biztonsággal műthető legyek. Ma hajnalban pedig felutaztunk Pestre, én már elfoglaltam a szobámat, volt újabb orvosi konzultáció, altatás ismertetés, és megint bennem van a szorító ideg. Mert ami miatt itt vagyok, csak nem egy torokgyulladás, és csak nem lehet elbagatellizálni. Bár meg se szólalt volna az orvos, de tudom, hogy ez a dolga, és az én fejem sem lehet a homokban. Az a képzet, hogy velem semmi rossz nem történhet, néha meginog, és ezt az érzést, félelmet nem szeretem.
Ha felébredtem, jelentkezem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése