Nem hagyom, hogy tovább gyűljenek és torlódjanak az elmaradt események, egy huszárrántással kikapom alóluk a talajt immár 40 (!!!) évesen.
A kutyi neve: TITUS
A kutyi neme: kan
A kutyi kora: 8 hét
A kuyti fajtája: munka labrador - working retriver
Imádjuk? - igen
Fél tőle valaki? - naná :)). Lola nyilván. Ha valami nem n(y)uszi, akkor az félelmetes ;-).
Több, mint 4 éve nincs kutya a családban. Egyértelmű volt, hogy nem én leszek az, aki szeretne vagy aki beindítja a folyamatot, és az is, hogy nem fogom 'gáncsolni', ha Attila megért rá újból.
Iszonyatosan cuki, főleg, mert kelni sem nekem kell hozzá éjszaka, ha nyüszít :D.
A fiúk is oda vannak érte, Mózi foglalkozik vele napközben egyelőre a legtöbbet, mert a kicsik még máig oviba jártak. Sokszor mondja, hogy jó fárasztó egy kiskutya gondozása, én meg mindig mondom neki, hogy egy kisgyerek is az, főleg 3 ;–).
Egyelőre bent van a lakásban a kuckójában, mármint ott alszik, napközben meg egyre hosszabb szakaszokat kint tölt, még most őrizve, megfigyelve. Csetlik-botlik, ugrándozik, aztán hátra bukfencezik pár lépcsőfokot, kergeti a hangyákat, ugrál/kapkod a ruhák hullámzó végei után, és természetesen rágcsál... Tudom, hogy amint felszállt a rózsaszín köd, ezzel lesz bajom, hogy mindenben kárt tesz, de hát ki nem :D.
Lócika első reggel 5:14-kor már kint volt a kertben vele. Ez azért is nagy szó, mert ő kb akkor kel, amikor már jár a motor, és indulunk/indulnánk az oviba... Totál fel volt pörögve. Ennek másik fokmérője, hogy hangos. Mit hangos? Kiabálva beszél. Úgy érzem, jó helyre került, jó gazdikra talált Titus (szivecske).
Ezek a kutyás első napok voltak csütörtök-péntek. És akkor itt volt a szombat. a SZOMBAT, JÚNIUS 27, ami nem péntekre esett ;-) A lányos meglepetés napja. Utolsó információm az volt, hogy negyed 9-re legyek készen, mert akkor jönnek értem. És én addigra kész is lettem. Még egy kávé, egy kutya-néző, és akkor a tök hintó előállt ;-) Mondtam már? Emlékeztem már meg itt a blogon konkrétan arról, hogy nekem mennyire nagyszerű barátnőim vannak? Van, aki 37 éve (!!). Van, aki nem tudott elriasztani az első gimnáziumi nap után sem, miután nővérem "előszűrte" számomra [a gimnáziumi beiratkozásra nem tudtam elmenni, mert valahol voltam, és Juditka ment el helyettem, akinek az egyik benyomása az volt a sulival, leendő osztállyal kapcsolatban (ő nem ide járt), hogy van egy jófej lány, akivel megismerkedett vmennyire, Kató Eszter...], és én ezt nem osztottam az első benyomás után :D. Marika pedig egy katyvaszos életszakasz ajándéka volt Eszter által rengeteg nevetéssel a kinlódás közepette. Azóta is úgy él bennem, hogy abban az időben nevettem/sírtam, spinningeltem és hot ironoztam a legtöbbet. 
Hát így vagyunk mi az ÖTYE, négyen. Ebből én vagyok a rangidős tyúk (balközép), aki lefölözte az első negyvenes élményt. Jövőre Sanyikám=Eszter (jobb szél), utána Manyi (bal szél), majd Kata (jobbközép) zárja a kiskaput. Mondanám, hogy ők hárman ismernek a legjobban nőként magamon kívül, de egy kvíz bebizonyította este, hogy én csak a 3. vagyok a sorban :D.
Nem tudtam, hova megyünk, és nem is akartam nagyon kémlelni az utat. Az sem tűnt fel hátul, amikor lekanyarodtunk az M3-ról. Még Miskolcra beérve se vágtam, hogy a cél a kisvasút lesz :))). Általános iskolásként jártam utoljára itt és Lilafüreden. A vonaton már hoztuk a formánkat, én a sört véletlenül kiborítottam a Kata papucsába, meg a nadrágomra... (akkor lehet, nem is hozTUK, hanem csak hozTAM... :D). Az idő is tökéletes volt. Minden szervezés klappolt. A sinek mellől integető motoros banda, a kidőlt fa a tavon, az épp jókor érkező eső stb-stb. Lilafüreden az első (a pisilés után) a csónakázás volt. 4-en ültünk egy csónakba, és mi gályáztunk Sanyikámmal. Meg kell hagyni, jól kormányoztuk a ladikot a fél szemünkkel, csupa vakok csónakáztak a tavon :D:D. A félórából lazán csináltunk egyet. Még az időkapun is át mertünk evezni, magunk mögött hagytuk a bólyákat IS! Kata és Marika közben napoztak, Kata fényképezett, Manyi meg mindbe beletrollkodott szerencsére a háttérben :D. Meglepően sokan voltak a vizen, kicsit dodgem hangulata volt. Valahol lágy zene szólt, mi csak néztük a vizet...
Evezés után betértünk enni-inni a MEDVETALP bisztróba, ami nagyon kellemes meglepetés volt, utána Libegőztünk. Kata és Marika hős volt, mert ők tériszonyosak, és Kata se jobbra-se balra nem mert nézni, csak markolt a korlátot. Lefele már megjött a bátorsága, és kimert tekinteni a DH-s fiúkra ;-).
A meglepi sorozatnak még nem volt vége, mert időre kellett valahova érnünk. A kisvonaton kapott el a zuháré. Nyitott kicsikban ültünk, egy esernyő és egy poncsó társaságában :). Eleinte elég volt a nyitott ernyőt az ablak helyébe tartani, csak Eszter és Marika hátát verte néha a víz, aztán annyira neki lódult, hogy négyen bújtunk a poncsó alá, és az én hátam ázott :D. Kata közelebb állt az autóval, mi addig az üres vonaton várakoztunk, majd irány valahova... Valahova Encsre az Anyukám mondta étterembe... ;-). Őrzök innen egy-két kulináris élményt, de ezt a vargánya levest is viszem magammal. Brutál finom volt. Ide késve érkeztük, és az asztalfoglalásokat elég szigorúan veszik, de szerencsére az idő kiderült, és 7-től ki tudtunk ülni az udvarra kávéval, borral, Aperollal, málnaszörppel, desszerttel, laptoppal. Estére díszkivilágítást is kaptunk, kezdtett oldódni a társaság. Kata vállalta azt az áldozatos szerepet, hogy 'száraz' marad végig. Köszönöm Neki itt is. Bepótoljuk az alkohol részét az ő közelgő szülinapján ;-)
Itt az Anyukám mondtában kaptam egy olyan megható ajándékot (az egész napon túl), ami lényegében egy cimkefelhő szivecskébe rendezve szépen kasírozva és bekeretezve. A családom és barátaim írtak szavakat, amik eszükbe jutnak rólam, és a szavak mérete függ az elhangzott gyakoriságtól. Minél többen írták, annál nagyobb méretben jelenik meg. Nagyon sok olyan szerepel közte, amit úgy szeretnék ha igaz lenne rám... Már csak ezért össze kell kapnom magam (szivecske). És itt még mindig nem volt vége. Játék következett laptoppal telefonnal. Egy kvíz. 21 kérdés rólam, velem kapcsolatban, amire 20 mp volt megválaszolni :). A kérdések a laptopon jelentek meg, a telefonon meg a válaszokat (a válaszokhoz tartozó színt) kellett nyomni gyorsan. Nagyon jó kérdések voltak benne. Én harmadik lettem csupán. Annyira jó volt és kerek volt így együtt. KÖSZÖNÖM!!!!
Kata tolta az esti vezetést is kaputól-kapuig. Fél 12 után értünk haza. Aludni nem tudtam még egyből.
Mellékelek több képet :).
Reggel elaludtunk. Attila kint hagyta a telefont, amikor 5-kor kelt a kutyához, így fél 9-kor másztunk elő. Közben a háttérben ő is szervezkedett ;-). Mama csak egy picit buktatta le :D. Na de hogy súroló kefével pizsamában fognak érni a vendégek reggel azt nem sejtettem volna, főleg mert Ő is baromi nyugis volt. Este az sem tűnt fel, hogy ment a grill, semmi illatát nem éreztem. Este 8-ig ettünk-ittunk, és elszórva mindig érkezett még valaki :). Én úgy szeretem (mint Mózi), amikor nyüzsgés van itthon, amikor körülöttem vannak a számomra fontos emberek. Tagadhatatlan 'rák' vagyok :).
Hétfőn sem ért véget a fieszta, mert az volt a hivatalos napja, akkorra is jutott családi vacsora, köszöntés, sok telefon, üzenet. KÖSZÖNÖM NEKTEK nagyon-nagyon!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése